Kívül, belül, mindenhogy megérkezett a tavasz. Hurrá! még az esőt is szerettem a mai séta alatt. Olyan friss tavaszi esőszaga volt a szántóföldnek. Jó is az. Az újabb kisfarkasok két hét és itt vannak, a kiskutyáknak meg nincs kész a helyük, szóval minden megy a maga kis kaotikus módján. Csak szegény Aragorn. Úgy néz ki mégis eltaláltam a hormonimplantátummal (reménykedtem benne, hogy nem, de mégis), ettől aztán kémiailag kasztráltuk, ettől aztán most ő az omega. Nem jöhet előre, nem köszönhet nekünk, nem jöhet ki tesztre, nem csinálhat semmit. Ettől aztán rendszeresen kizárom a falkát a másik kifutóba, és bemegyek hozzá. Olyankor annyira boldog, rohan hozzám, bújik, vakartatja magát, még labdázni is lehet vele. Persze tele van sebekkel, és hát már alig várom, hogy leköltözzünk a parkba, mert ott már kettébontjuk a falkát és hátha akkor jobb élete lesz. Persze ki más piszkálná a legtöbbet mint Geronimo. Már rájöttem, hogy minden jóképű, igazán szép pasi egy seggfej. Hát Geronimo sem kivétel ezalól, rendkívül okos és szép, de egy barom.
A másik két állatka akik teljesen kinyíltak itt a tavasszal együtt, az a két kis svájci babánk, Chero és Apacska. Mindketten rájöttek, hogy ölbe ülni még 50 kg-san is a világ legjobb dolga, ha meg leheveredünk melléjük a kifutóba, akkor meg ránk kell heveredni. Mi meg persze fülig érő szájjal vakargatjuk őket, hát igen ízlések ugye... Mondanom se kell Geronimonak ezt a fajta bizalmaskodást azért nem engedném meg. Meg asszem Tatongának sem (de neki csak azért nem mert annyira gügye, hogy nem tudja mikor mit csinál). Múltkor Tatongát tréningeltem, kértem tőle egy hempit (amit meg is tett, sőt ellágyultan élvezte a hasvakarást), majd amikor mondtam, hogy vége, felpattant, hogy fusson pár örömkört a tesztszobában, de mielőtt még nekilódult volna gondolta dobbant rajtam. Olyan jól célzott (én meg olyan lassú voltam), hogy az egyik lábával sikerült 5 cm hosszan felhasítania az arcomat. Mondanom se kell, dőlt belőle a vér (és hát mikor máskor ülne fent közönség a galérián megnézni hogyan is dolgozunk farkassal) én azért még hősiesen leteszteltem őt is meg még egy farit és csak utána rohantam fertőtleníteni meg lemosni a vért a fejemről. De legalább mindenki elhitte pár napig amíg látszott, hogy farkasokkal dolgozom :)))
2010. március 29., hétfő
2010. március 10., szerda
és hol van a tavasz
Minden idők legkeményebb tele. Vagy az egyik legkeményebb... meg soha nem volt még ilyen hideg itt. Tavaly ugyanez volt igaz Grünaura. Jövőre ki szeretne havat? A spanyolok pl? mert nincs gáz, csak odaköltözöm és lesz nekik, nem is kevés, ez teljesen biztos.
A farkasok dolgoznak, ahogy mi is, bár ők jobban bírják mint mi. Nanuk pl nem akar hazamenni a kiskifutóból a nagyba, eddig 50X könyörögtünk neki, úgyhogy most ott alszik. Egyedül. Remélem holnap hazamegy.
Szegény Aragorn drágám meg omega-farkas lett. Geronimo elkalapálta rendesen (mondjuk volt mit visszafizetnie, Aragorn azzal szórakozott, hogy terrorizálja szeptember óta folyamatosan...) De nagyon rossz látni szegényt, nem játszik, nem mozog, a kifutó különböző sarkaiban fekszik, lapít ha valaki felé megy, ki akar jönni és soha többet nem visszamenni, összességében már senki nem hinné el, hogy a legnagyobb farkasunk. Tesztre kivenni szinte lehetetlen, mert nem akar visszamenni, vagy nem mer kijönni. Mindez azóta, hogy a szeparálást befejeztük és visszatettük a 9-t egybe. Amikor mindenkit átteszek a másik kifutóba és bemegyek hozzá, annyira helyes, úgy örül. Az élet nehéz lett neki hirtelen, alig várom már, hogy falkát tudjunk bontani és végre megint a laza csávó legyen aki mindig is volt.
Én meg járok kivizsgálásokra (vicces itt mondjuk egy mri-re két hetet kell várni és nem két hónapot), meglássuk milyen eredménnyel vizsgálnak ki.
És tavaszt akarok. most. ez már tényleg nem fair. Méghogy felmelegedés. hah.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)