itthon

Mert hát akármennyire is kint vagyok időm nagyrészében azért itthon csak Budapesten vagyok. AMúgy nyugis napunk volt, eltekintve attól, hogy a munkamániás farkasok a fejemen ugráltak, hogy csináljunk már valamit. De hát ma éppen takarítottam, és ott nem nagyon tudnak segíteni a farkasok. Hacsak nem a seprű, felmosófa és egyéb takarítószerek ellopásában. De ma valahogy nem volt kedvem 4 farkast fel-alá kergetni a kifutóban egy seprű visszaszerzése végett.... Aztán csak szereztem nekik egy új játékot, hátha azzal lefoglalják magukat. Csakhogy ez Oszi kedvenc játéka is, amiből az lett, hogy elvette Kaspartól, majd terrorizálta az összes farkast, nehogy a közelébe menjenek. Komolyan, még majdnem meg is sajnáltam őket. Mármint a farkasokat. De aztán erőt vettem magamon, és elképzeltem azt, amikor majd négyen vadásszák Oszit, és mindjárt sztoikusan tudtam szemlélni az eseményeket.

Szóval újra itthon, szembesültem a kocsira kapott árajánlattal, és majdnem sírva fakadtam. Egy. Ennyi pénzem nincs. Kettő. MIért, miért, miért engem kell odaföntről ilyenekkel szivatni. Úgyhogy a kocsi marad törött, Ausztriában bezárni úgyse kell...... Teljesen életképtelen vagyok ügyintézés terén, és most mehetek a rendőrségre, a biztosítóhoz , a szerelőhöz, és és és. Amikor még egy rendszeres átutalási megbízást se tudok elintézni....

Megyek és megpróbálom szappanoperákkal elterelni a figyelmemet. Ja és persze az Ivánnak hozott Grappát meg kint hagytam... ha nem rohangáltam volna fel-alá 10 percet, hogy mit hagyok otthon...most már rájöttem...

vadászok és vad farkasok

Tegnap este elmentem vacsorázni. Azt hittem Friederikével és Kurttal, de ott volt még az ő üzleti vagy befektetési vagy miylen megbeszélésük összes résztvevője. MIndegy, jó este volt. Az egyik emberke, aki amugy a park jelenlegi managere, egy vadász is egyben. Eddig nem értettem, miért mondja itt mindenki, hogy a vadászok külön kasztot alkotnak errefelé. Mármint a normális emberek szemében. MOst már értem. Elkezdte fejtegetni, hogy mennyire veszélyes, hogy hiúzokat telepítenek vissza errefelé. MErthogy a hiúz nem őshonos állat. De az. De ezt nem tudtuk vele 3n megértetni. Aztán meg, hogy azért is veszélyes, mert a hiúz ugyanolyan mértéktelenül el fog szaporodni, mint a mosómedve meg a vaddisznó. Na és itt jön a csavar. Azért fog elszaporodni szerinte, mert nincs természetes ellensége. Nem mintha valaha is lett volna, de kicsire nem adunk. És azt sem bírta megérteni, hogy a mosómedve és a vaddisznó mindenevő, ilyen téren sokkal több erőforrás áll rendelkezésére, mint egy ragadozó hiúznak. Ha nincs táplálékállat, nincs hiúz sem. És azt meg tudjuk, hogy a hiúz az összehasonlításban részt vevő többi állatot nem eszi, csak őzet meg madarakat. Populációdinamikai alapismeretek és némi józan ész szükségeltetik csupán, hogy ezeket az érveket bárki belássa. Neki mindkettővel kellene rendelkeznie. Hm....Vadász. Most már értem.

Ma újabb tesztnap virradt kis farkasainkra. Kaspar úgy gondolta, hogy az egyik tesztszituációban én tuti meg fogom ölni. MÉg maga alá is kakilt tőlem való félelmében. NEm esett hu de jól, be kell lássam. Valamit javított a dolgon, hogy a tesztszobában újra semmi baja nem volt velem, séta alatt sem, de ahogy beleraktuk ugyanebbe a teszthelyzetbe újra, újra para hegyek. Majd közvetlen a para után laza séta velem. Értem én ezt??????????????????? nem. hülye és kész. Kíváncsi vagyok mi lesz a folytatás. Ugyanis meg is harapott. Na jó nem nagyon, még kicsi ahhoz. De akkor is a kis szemét.

A vakegér Taya ma megmutatta, hogy milyen ügyes is ő valójában. Egy problémamegoldós dobozt (egy kart kell lenyomni és kinyilik, benne kaja) kint hagytunk a kifutóban, kajával megtöltve. Taya baba odament, szaglaszta, ásott körülötte, majd egyszercsak hopp kinyitotta. Egy percen belül. Csak hát mivel vak, nem látta, hogy kinyilik a teteje, és nem nagyon szokta annyira felemelni a fejét, hogy rájött volna,szóval ujabb 2 perc volt, mire kiette a kaját belőle. De akkor is elképesztően ügyes. Teljesen kompenzálja, hogy nem lát semmit....

teszt teszt teszt

Tesztek minden mennyiségben. Legalább Oszi is tudott dolgozni. Csak bevásárolni nem jutottam el, de hát majd holnap hajnalban. Vagy most, mindjárt el is indulok.

MA nagyszerűen nem nagyon kaptunk húst a vadasparktól, szóval ugy kellett meghámoznon egy borjúlábat. Hentesnek már lassan elmehetnék, bár a technikán azért még van mit csiszolni :)

És ezek a kis bestiák olyan akaratosak lettek hogy csak na. Már elkezdték a többiekről a kabátot lerángatni a puszta szórakozás kedvéért. Hihi.

Kifizettem a házinénit, nem is vette zokon. Szerintem el is felejtette, hogy még nem fizettem. A kor előnyei. Elvégre is 95 éves vagy mi.

ebéd

Ma Kurt elhívott hozzájuk ebédelni. Nagyon jó kis ebéd volt, stílusosan megterített asztallal meg minden. Kendra azonnal bevetette magát a kerti tóba, na jó nem azonnal, hanem amikor elkezdtünk enni, és persze a nappali közepén gondolta lerázni magáról a vizet. Szóval ma is adott okot a Kendra, megöllek mondatra.... Oszi egy tündér de ezt tudjuk róla :)

Utána a kifutóban már megint munkamániás farkasokkal voltam körülvéve, de holnap tesztnap, szóval ma nem dolgoztunk sokat, csak egy kis számítógépezés... ez mindenkinek jár errefelé, a földön tartott lábak számától függetlenül :). Annyira kis helyesek meg bújósak voltak ma is a farkasok, komolyan, néha úgy érzem magam, mint ha egy jótündér lennék a szemükben. Aztán más napokon meg kis bestiák, tegnap vagy tegnapelőtt belógtak a házba, Shima szájában egy nyúlbéllel, amit persze a kabátom közepére gondolt ráhelyezni. Azóta a kabátom nem kívánatos tárgy lett a lakásban, lévén a nyúlbélnek elég átható szaga van. Kaspar ezek után elindult kifelé a sötétbe a kabátommal, szuper, gondoltam, mindenem benne volt, telefonok, kulcsok, pénztárca, szóval elég vicces lett volna mindezen tárgyakat begyűjtögetni este a sötétben. Úgyhogy elkezdtem ordítani vele, amitől szerencsére megijedt és még a küszöbön elejtette a cuccaimat.... Érdekes módon amikor a többiek elől akartam menteni a kevésbé értékes, ámde fontos telefontöltőket, automatikusan felpakoltam őket az asztalra. És nem vették le!!! Valamennyi szabálykövetés csak van a farkasokban is, na.

Még ma blogot kell írnom a honlapra, sztem munkamániás farkasokról fog szólni.

agility

Most tűnt el először egy bejegyzésem, kissé idegesítő, de azért nem nagyon. Szóval akkor újra :)

Ma jött el a nagy nap, hogy megnézzük a szomszéd faluban lévő kutyaiskolát. Először egy kicsit szkeptikus voltam, én is és Anna is, de nagyon pozitív meglepetés ért minket. Az iskola vezetője fogadott, és egy kis kezdeti diskurzus után (amiből én szinte egy szót sem értettem, scheiss oberösterreichische akzent....)és ahol megemlítettem Oszika vb. 2. helyét (Ricsinek hála, velem soha nem érte volna el:), odaadták nekünk, a pályát, hogy azt csinálunk rajta amit csak akarunk. Az edzés végén újabb társalgás a sulis kiképzőkkel a kávézóban (német nyelvterületen egy kutyaiskolához hozzátartozik egy kávézó...vagyis inkább söröző, elvégre is Ausztriában vagyunk). Isteni érzés másfél óra hidegben történő rohangászás után bemenni egy fűtött helységbe :). És csak a suli vezetőjét nem értem, de persze vele beszélgettünk a legtöbbet.... na mindegy, majd csak megtanulok osztrákul is. Szóval mindenki nagyon kedves és nyitott volt, egyszerűen jó érzés volt újra egy kutyaiskolán lenni :) Osziék annyira nem élvezték, csak az edzést, mert utána ülhettek a kocsiban (elvégre is egy kutyaiskolán miért is lennének a kutyák a kávézóba beengedve).

Ma a farkasoknak is jó napjuk volt, döngették az ajtót, hogy tanulni akarnak. MEg követtek mindenhova. Egyáltalán nem volt gond behívni őket a tesztszobába egy kis gyakorlásra, inkább nehézkes volt egyszerre csak egyet bejuttatni a nagy tülekedésben. De megoldottuk valahogy. Tanulnak lábnál követni, Kaspar úgy jön, mint egy munkanémetjuhász és bámul az arcomba :)) Isteni érzés. Elkezdtük a kitett jutalomfalat mellett néz a szemembe játékot, nem megy tökéletesen, de azért haladnak vele, a klikker ebben is sokat segít. Ja és kiskedvencem, Kaspar ma bejött touch-screen-elni és olyan, de olyan ügyi volt, 25 jó válasza volt a 30ból. És nem akarta abbahagyni. A 30 próba után úgy állt a számítógép előtt, ahogy computerfüggő Oszkár barátunk szokott. Hogy még még még. De inkább kitessékeltem. Bár kimenni se nagyon akart. HIába, ma munkanap volt errefelé.

Oszi visszajön és egyéb társasági események

Oszit ma visszahozta Ricsi. Akit persze rögtön bevittem a farkasokhoz, akik meglepően jól reagáltak rá. Kaját elvették tőle, Aragornt meg elvittük sétálni. Még Filipet is úgy ahogy elfogadták, persze nem rajongtak az ötletért, hogy idegen kutyát viszek be... Utána még megnéztük az Almsee-t, hadd érezzék jól magukat a kutyák is egy kicsit.

Aztán este meg újabb búcsúparti volt a KLF-ben, itt minden társasági esemény apropója, hogy valaki hazamegy.... ez ha az illtő nem állt annyira közel hozzám nem is baj, mármint hogy ez az oka egy kis társasági életnek. A szokásos iszogatás/vacsizás/beszélgetés után úgy döntöttek a többiek, hogy elmegyünk discoba (igen, itt a világ végén, még disco is van...na jó inkább zenés pub, de akkor is). Szóval bementünk ahol az 7-8 fős helyi kemény mag lézengett, és meglepően jó zenék szóltak. ÉS mint kiderült, itt olyan zenét tesznek be, amilyet kérünk. Szóval csaptunk egy jó kis rock-estet, amit már nagyon hiányzott nekem is :) jól éreztem magam nagyon, és nem csak a rumos cola/coma/sör/bor listának köszönhetően. Coma egyedi német házi édes rövid, némi rövid tejszínnel meg cukorral meg én még nem tudom mivel, mintha kókusz is lenne benne.... A lényeg, hogy finom. A kutyák is élvezték az este első felét, a disco-t nem annyira, lévén ők a kocsiban ültek a parkolóban. Hajnali kettő fele azért erősen elgondolkodtam, hogy másnap hogyan is fogunk teljesíteni agility-n, de szerencsére a másnapos érzés elmaradt :)

elköszönni

Elköszönni mindig rossz. Legalábbis annak aki marad... Ma elmentek Annalisáék vissza, Olaszországba. Nagyon fognak hiányozni, tényleg jó volt velük dolgozni. És azt hiszem barátok is lettünk. Pedig ilyet én nem gyakran mondok. Még a farkasok is megérezték, hogy valami történik, amikor elköszöntek tőlük, Taya elkezdte Annalisát puszilgatni, amit előtte soha nem tett. Amikor visszajöttem kissé letörten persze, Shima, Aragorn és Taya beültek az ölembe. Mintha érezték volna, hogy valami nincs rendben. Shima hozzám bújt és elkezdett nyüszögni. AMi pedig nem farkashoz méltó viselkedés. Még kicsihez se :).

Ma a legjobban szerintem Kendra érezte magát, ellopott két kiló marhahúst, amit meg is evett azonnal, titokban. Persze a hasa lebuktatta, akkora lett mint egy dinnye. Úgyhogy ma igazán prémium tápot kapott...