2009. március 15., vasárnap

esik eső karikára

Amitől meg én teljesen befordulok, nem mintha a mocsok idő mellett nem lenne erre még ezer és egy okom. A többször emlegetett összezártság megőrjít. Legalább lennék jófej emberekkel összezárva. De nem. MIndenestre az, hogy átköltöztem a másik irodába, segített egy kicsit a dolgon. Valamint megint valami betegség támad, 1 napja nem tudok enni semmit az állandó hányinger miatt.

Az viszont nem segített semmin, hogy a jelenlegi helyzet szerint tudok dolgozni 3 farkassal, egyet meg bármikor el tudok kergetni ha kedvesen közeledek felé :) Szuper, így aztán nehezen fogom tudni Kaspart bármilyen tesztben tartani. A többiek cukik, Aragorn egyenesen imádnivaló. Na ja, Shima meg Taya is persze. Szegény Shima ma el is ment amikor megérkeztünk, Kendra annyira szemét vele mostanában. Bár azért Kaspart a nagy félelme nem hátráltatta abban, hogy Aragornnal vállvetve berobogjon a szobába és a kanapét 3 perc alatt miszlikre szedjék... Aztán Aragorn bekukkolt az irodába (csak a szokásos koreográfia), én meg rohantam a konyhába kaját hozni, farkast csalogatni, idegbajos kotlósként lamentálni, szintén csak a szokásos koreográfia...

És persze a pletykák csak keringenek, csak keringenek. Hát március végén sokminden eldől, kíváncsi leszek. Persze én költözéspárti vagyok, de megértem, hogy ha pl. Kurt maradni szeretne.

2009. március 13., péntek

és láz újra

Éreztem én, hogy valami nem stimmel. Napközben két órát töltöttem pedig csak egyfolytában kint, amikor is Sebastian csinálta a tesztjét, én meg handlingeltem az állatokat. És még fel is voltam öltözve. Mármint rétegesen meg melegen úgy értem. A rejtekhelykeresés izgalmas volt, főleg az, amennyire egy idő után fogalmuk sem volt arról mit is keresnek :) vagyis volt, de úgy tettek mint akinek nincs. Aztán egyszercsak hopp! elindultak a jó irányba és benyomták a csirkét. Szóval viccesek voltak. Főleg, hogy Aragorn, Taya és Shima is odajöttek közben hozzám, hogy segítsek már.

Aztán ja igen, Kaspar ma éppen Sebastian ujjait akarta leharapni kerítésen keresztül. Szerintem holnap lerendezzük ezt egyszer s mindenkorra, mégpedig Sebastian fogja lerendezni. Inkább megcsinálja a tesztjét más, és Kaspar féljen csak tőle...

Szóval hazajöttem és itthon már éreztem a lázat... aztán meg is érkezett. Reméljük holnap reggel pedig távozik. Szegény kutyák, kockásra unják magukat mindeközben...

2009. március 12., csütörtök

vadállatok

Bizony a farkasok azok. Nem mintha ezt én ne tudtam volna eddig is. Kaspar tegnapelőtti reakciója azért meglepett. Sebastian játszott húzogatósat Kendrával a kifutóban, mire Kaspar mint akit puskából lőttek ki, rohant oda és csípte hátba Sebastiant. Aztán persze elkezdett körülötte körözni és amikor mondtam neki, hogy jöjjön ki lassan, akkor kétszer lábon is csípte. Ezt aznap megismételte még kétszer, meg másnap is egyszer. Ma már egészen jó volt a helyzet, de hát azért khm... A legjobban Kaspar megoldása tetszett a mai feladatra. A tesztszobában kellett volna Sebastiannak ültetni, fektetni Kaspart, aki amíg nyitva volt az ajtó, és ki tudott menni a szituból, dehogy ült le. Inkább kiment. Az ingyenkaját elvette, de feladatot, na azt nem volt hajlandó csinálni. Erre becsuktam az ajtót, nem tudta otthagyni a szitut és láss csodát, ült, feküdt, forgott, mindent csinált parancsra. Hm. Szóval esze az van, meg kell adni. De nem túl jó vele együtt dolgozni, azt is meg kell adni. Nem egyszerű eset, és mivel most ő az alfa, nagyon veszélyes lehet ha ezt igy folytatja. Még szerencse, hogy a jelenlegi falkában a kutyák az alfák, Kaspar csak a legdominánsabb a négyből. De hát ha a kutyákat kivesszük a rendszerből, ki tudja mire veszi rá a többieket ez a kis idióta. Vagy tőlem való rettegésben fogja leélni az életét :))) gonosz vagyok, mi? Azért a tegnapi séta végén sajnos sikerült kihoznia a sodromból, kicsit felakasztottam szegényt. Még kutya se készített ki annyira, hogy felakasszam, nos Kasparnak tegnap sikerült, amikor kétszer taknyoltam tegnap miatta, és arra is játszott, hogy meglepetés szerűen egyszer csak kiugorva pánikszerűen tudjon menekülni oldalra, engem meg berángatva a mély hóba. Ezért fájt csak kicsit az esés, és nem nagyon, a hó tompított.

És ami a legmeglepőbb, képzeljétek, választhatok. Itt. Döbbenet. Elküldték a cetliket meg mindent. Persze mondanom se kell, nem választok, azt se tudom kire kéne szavazni. Aztán nehogy valami Haider-utódra szavazzak.

A trutyi még mindig hullik az égből, a depresszióm erősen küzd, hogy végre felszínre törhessen. Még ellenállok, de ha nem jön a tavasz, nem hiszem, hogy sokáig.

A park dolgozói offenzívát indítottak ellenem. Na jó nem ellenem, hanem a farkasközpont ellen. Első, rendkívül gyermeteg, ámde életünket megkeserítő lépés: zárjak az egyetlen fűtött szobát, ahova eddig felengedni a farkaskaját tesszük. De persze nem szólnak egy szót sem, csak bezárják. Úgyhogy a farkasok tegnap ezért nem ettek. A második lépés: hisztiznek, hogy nincs elég helyük a hűtőkamrában, ezért etessünk fel onnan gyorsan mindent. Vagyis majdnem mindent. Nos kettő darab, egyenként több mint 10 nm-s hűtőszobáról beszélünk. Konkrétan Ausztria egyévi élelemtartaléka sem tudná megtölteni. Újabb játszma, ezúttal ellenünk. De kipakolni nem fogunk, pukkadjanak meg.

A harmadik csapás: az egyik KLF-s dolgozó, aki jóban van a vadaspark ápolószemélyzetével írt egy mailt, hogy mennyire veszélyes ahogy mi a farkasokat sétáltatjuk, ami még ok is lenne, ha nem küldte volna el a mailt Kurt főnökének is, aki mint tudjuk 3 hete minden eszközzel Kurt tudományos és egyéb körökben való ellehetetlenítésén dolgozik (nem teljesen világos okokból, de rendkívül aljas eszközökkel), szóval egy ilyen pont kapóra jön neki. Valamint a Kaspar-eset is, amiről fogalmam sincs hogy hogyan, de már az egész KLF és persze a park ápolószemélyzete is tud. Biztos valaki pofázott, csak nem tudom ki, én biztos nem, ez legalább megnyugtat.

2009. március 9., hétfő

eső/hó/havas eső

Ezek az időjárási jelenségek.... döbbenet. Egyik helyen ömlik a hó, 500 m-el arrébb meg az eső. Ilyen az élet a hegyekben. Az is döbbenet hogy március 10.én kell hóviharban farkast sétáltatnom. Hóviharban! hm.

Aragorn a mai nappal mindenki számára egyértelműen belépett a kamaszkorba. Ugyan majd 3 hónappal Kaspar után, de ami késik nem múlik. Szóval ma a sétán úgy szemétkedett Kurttal, próbálta fel-alá rángatni, hogy csak na. MIndezt hóviharban persze.

Ja és Kaspar touch-screen fan lett újra, ma úgy lökte félre Aragornt hogy bejusson, hogy öröm volt nézni. Aztán leült a gép elé és szépen dolgozott. Szóval vannak jó napjai is a kis szemétládának.

De az eső/hó/hóvihar miatt ma a fizetett sétán kívül nem nagyon mozdultam ki a házból, fenének van kedve. Nem úgy Kendra akinek pompás napja volt, először Bolitával játszott, aztán Kasparral majd Oszkárral. Örök gyerek, az is marad.

2009. március 7., szombat

láz

Nos a hétfői séta, amikor esett az eső, és bőrig áztam és utána nem volt időm megszáradni, nos nem igazán tett jót. Már kedden fájt a fejem, szerdán meg köhögtem és csütörtökre aztán bemondtam az unalmast, muszáj voltam otthon maradni. Nem baj, legalább a bérleti díjat ki tudtam fizetni. Szerintem a Csengétől ajándékba kapott torokgyulladás lehet ami elkapott, de előmászni csak akkor volt hajlandó a kis galád amikor már kellően legyengültem. Persze, én a hős, egyáltalán nem vagyok alkalmas betegnek. Már 37-foknál nekem igenis lázam van (hiába mondja mindenki, hogy ez csak hőemelkedés, nincs igazuk, számomra ez már láz...), most pedig egyenesen a 38-39 közötti értékeket döngetem. Na úgyhogy csütörtökön váltakozó pozíciókban feküdtem az ágyamban, algoflexet majszolva, és azon gondolkodva, hogy vajon mit nem hánynék ki. Szegény kutyák meg lelkesen aludtak egész nap. Az egyetlen akit mindez boldoggá tett szerintem Tündérke volt, legalább így nem volt egész nap egyedül. Aztán pénteken elmentem orvoshoz (aki hülyének nézett, hogy mit keresek nála, nincs is komoly bajom, még antibiotikumot se volt hajlandó adni), aki mellesleg úgy néz ki mint ha valami túlméretezett homlokú földönkívüli lenne (tojásfejek c. film? megvan? én ugyan nem láttam az egészet, de a doki teljesen úgy néz ki mint abban az ufók). És még megjegyezte, ha hétfőig nem leszek jobban, menjek vissza. Köszi. De minden éjjel többször kelek fel, mert lázas vagyok, és mert nagyon fáj a torkom.

Na persze én hülye mindezek után kimentem a kifutóba, hogy megnézzem hogyan vannak a farkasok (meg mert senki nem tudta volna megoldani Taya esti gyógyszerezését). Gondoltam beengedem őket touch-screenelni (fűtött helység, ők jönnek be), aztán ennyi lesz aznapra a foglalkozás. De annyira kérték. Úgyhogy volt egy kis tréning is, mindenki fantasztikusan remekelt, utána képzés a kuttyoknak is, ha már olyan hősiesen tűrik, hogy beteg vagyok. Aztán éppen kapcsoltam le a villanyt, mentem volna az iroda felé, amikor meglátva jöttömet, a rendkívül lelkes farkasok persze nekiurgáltak az ablaknak. Amely erőszaknak az ablak a tegnapi napon megadta magát. Eddig bírta, tegnap betört. Persze Kaspar törte be, mikor máskor mint amikor hozzám akar jönni. Nesze neked jó kapcsolat. El is vágta a lábát, amitől a mai forgatás kissé horror-show-ra emlékeztetett. Na de erről majd később. Szóval új gyakornok Annát kiküldtem ablakot összesöpörni én meg nekiálltam a kifutóban Kaspart összevadászni, aki persze halálosan félt tőlem és nagyon vérzett. Egy idő után rájöttem, hogy tulképp még beteg vagyok, és feladtam, mondván belehalni úgyse fog, a kapcsolatunkon meg majd dolgozunk még pár hónapot.

Az éjszakai lázrohamok után ma reggelre lázmentessé váltam, csak a beszéd esik kicsit nehezemre. Úgyhogy hajrá, fél 9től forgatunk ismét, Tierzuliebe a mai delikvens. Interjú, bohóckodás, miegymás, egészen jól bírtam és egészen hamar mindent összehoztunk. Kaspar lába újra (vagy még mindig?) vérzett, ettől a hó vérvörössé vált (szó szerint), amitől a kedves és cuki tierzuliebe cím hát hogy is mondjam...nem állta meg a helyét. A horrorwölfe talán találóbb lett volna. De mindenesetre a farkasok együttműködőek voltak, pózoltak, bár ez lehet annak is köszönhető, hogy 4 napja nem ettek (Kaspar 10 hehe). Aztán kaptak egy szarvasborjút enni, aminek maradványait így 3-4 óra elteltével a kutyák kutatják fel akiket (szerintük) na végre már kiengedtem. Szóval ennyit a kutya vacsorájáról is.

2009. március 4., szerda

forgatások

Van annak előnye is ha az ember egy másik országban él. Ugyebár nem ismerem az itteni műsorokat, sem híres embereket, tehát relative egyelően tudok kezelni minden forgatócsoportot. Na aki múlt kedden-szerdán meg ma volt, azok valami sztár tudományos műsortól voltak, Kurt eléggé ki is akadt, amikor mondtam, hogy nem vagyok lelkes, hogy még ma is jönnek. Persze, őt teljesen elvarázsolta a műsorvezető kislány :) engem kevésbé, még jó hogy. Na szóval szerdán bemutattam hogyan fogad szót Aragorn meg Kendra (aki most valami miatt igazi maliként viselkedett és lelkesen, simogatásért dolgozott úgy ahogy a malik szoktak, amit most láttam tőle először hozzáteszem). Kurt meg is jegyezte, hogy ahogy Aragornt elnézte, az már jobb mint egy átlag családi kutya. Hát és be kell valljam igaza van, szóval igen nehéz így összehasonlítani....hacsak nem a munkamali Kendruval, mert ott látszik a különbség. Oszkár nem volt itt, különben persze ő lett volna a sztár. Aztán vonulásznom kellett a kifutóban, miközbe magam elé motyogom hogyan is kerültem ide (elég hülye érzés, hogy mindent hallana tölem 100 m-re is, mivel van rajtam egy mikrofon), de a jó hír, hogy mindezt szikrázó napsütésben.

Aztán szépen hazamentem, majd hétfőn elmentem nyuszikért. Közben azon elmélkedtem, hogy nagyon de nagyon drukkolok, hogy összejöjjön a Bécs közeli vadasparkba az átköltözés, annyira jó lenne. A többiek azt mondják lenne jó meg rossz oldala, hát részemről csak jó oldala lenne, az biztos.

Na és ma is visszajött a förgatócsoport, rendezővel meg mindennel, na ennek ma már igazi forgatás-feelingje volt. Sminkes, hangmérnök, bemondónő, rendező, operatőr, szóval egy teljes stáb. Csak a büfébusz hiányzott :). MIndent szépen fel is vettek, Taya csak egy madzagot rágott szét, mondjuk nem hittem volna, hogy a vakegérke 10 sec alatt így tönkretesz egy kábelt.

És kezd egy kicsit elegem lenni a gyakornokokból, leginkább azért mert finoman szólva sincs túlszervezve, hogy mit is kéne csinálniuk. Aztán ott üldögélnek nekem a kifutóban, csinálni alig tudnak valamit, mert paráznak az állatok, vagy ha nem paráznak, akkor meg ugye nem szeretném ha valamivel halálra ijesztenék őket, szóval nem egyszerű a dolog. És igen, az is idegesít, hogy ha meg el akarom küldeni őket valahova akkor meg a saját kocsimat kell kölcsönadjam. Nem szeretem kölcsönadni a kocsimat, rájöttem...