a harmadik generáció farkasból

Mert ugye kutyából még csak egy van :). Szóval tegnap megérkeztek a legkisebb kisfarkasok, a kiskutyák mellett állomásoznak egyelőre ketten. Annyira vicces, sokat vonyítanak így 3 hetesen :) A többiek nem vonyítottak ennyit. Meg alig tudnak még járni, de a farkuk már égnek áll és morognak ezerrel ha valami nem tetszik vagy valamelyikünk túlságosan sokat enged meg magának velük szemben... Amúgy kis gombócok, Kendra rájuk nézett, a biztonság kedvéért kétszer is megszagolta őket majd rámnézett és a tekintetéből csak aki nem akarta az nem értette meg, hogy : NANEMÁÁÁÁÁÁRMEGINTUGYEMOSTCSAKVICCELSZ????!!!!! majd távozott volna a kiskutyákhoz. Azokat valahogy jobban szereti és ha már anyai ösztöneit kiélheti kiskutyákon is, akkor inkább azt szeretne nevelni, köszöni. Amúgy hihetetlen látni, hogy hogyan neveli őket, mármint a kiskuttyokat. Egy agressziós teszt miatt sokszor kapnak a kutyák egybe húsdarabokat enni. Egy részét már nem tudták megenni, ezért amikor leértünk még volt pár darab szanaszét a kifutóban. Kendru lecsap az egyikre, kényelmesen el is kezdi eszegetni. Alika, mint ahogy mindig rárobban Kendrára, hogy ezt ő majd elveszi (megenni nem tudja, de igazi kis boszorka ám a szentem, minden tesójától azonnal elvesz mindent). Persze az utolsó 20 cmnél relizálja, hogy Kendra nem az ő súlycsoportja, és gyorsan átvált behódolásba. No de ami utána következett. Kendra eszik, Alika pedig a feje mellett magánszámozik, hogy ő hu de kicsi meg egyáltalán. Persze egyértelmű volt hogy a húst akarja. Kendra meg. Maga a megtestesült tolerancia, nyugodtan eszik tovább, mintha Alika ott se lenne, ha esetleg a kis némber ráfekszik a fejére vagy a húsra vagy az első lábaira, akkor 1 cm-vel arrébvonul és rág tovább. Persze amikor valami sürgős dolga akadt (értsd felüljelölni vmelyik másik kölyök termékét) akkor Alika hozzá se nyúlt a húshoz, felfogta ő hogy azt nem szabad. Amikor viszont a kölyök az orrával közeledett a falat felé, Kendra méltóságteljesen morgott egyet, mire Alika azonnal tudta, hogy 2 cm-el hátrább kéne folytassa az előadást. Hihetetlen volt, mindkettő. Az egyik a pofátlansága miatt (ami nem meglepő, kiskora óta ilyen) a másik pedig a türelme miatt (ez viszont meglepő akárhogy vesszük, Kendra cuki meg minden de azért néha egy idegbeteg hülye képét mutatja magáról).

falkabontás

Elérkezett az idő végre, hogy a 9 farkast (ahogy azt ők már korábban is érzékeltették finoman) két falkára szedjük szét. Szóval most Geronimo-Yukon-Tatonga üdül a kis kifutóban a többiek a nagyban. A béke helyreállt, Aragorn is kivirult, és Nanuk is behódol neki. Kaspar önbizalma is szárnyakat kapott, aminek ma meg is volt a látszatja. A kis drága ahogy 4 napos pihenőmből visszatértem, persze a fejemen ugrált. Ami ugye előfordul, de az eddig még nem fordult elő, hogy ugrás közben a karomba is csípjen. Ma mindezt 3X is megtette. De ma valahogy minden farkas kissé idiotisztikus volt, Kaspar a fent említett módon, Tatonga őrült arcnyalogatásba kezdett, amiből megpróbált rám mászni és morogni, majd amikor ez se jött be akkor elkezdte a nadrágszáramat levadászni ahogy mentem valamint kergebirkaként rohangálni. Persze Geronimo se maradhatott ki a sorból, ő csak arcon akart harapni (nem teljesen komolyan, inkább csak klaffogott, de akkor is). Ezek után Cherokee totális seggfej volt a sétán (nem is tudtam, hogy ilyenre is képes), mindig csak az ellenkező irányba akart menni mint mi. Meg elemezte a viharos erejű szelet. Én nem szerettem volna elemezni, inkább hazamentem volna, de nem, ő leült, lefeküdt, szóval izé. Yukon és Apacska no meg persze szívemcsücske Aragorn példásan viselkedett ma is... Valamint az is kiderült, hogy amíg nem teremtünk elő több pénzt, nem lesz 3. kiképzőnk. És mivel kereken 7 nap múlva érkezik 2 kisfarkas aztán rá pár hétre még 2, szóval meg fogunk szakadni. Illetve csak akkor lehet még egy kiképző ha elkezdünk fotószemináriumokat meg ilyeneket tartani, nem mintha a kisfarkasnevelés nem lenne elég. Én nem is tudom ezt hogy fogjuk bírni...

tavasz mindenfele

Kívül, belül, mindenhogy megérkezett a tavasz. Hurrá! még az esőt is szerettem a mai séta alatt. Olyan friss tavaszi esőszaga volt a szántóföldnek. Jó is az. Az újabb kisfarkasok két hét és itt vannak, a kiskutyáknak meg nincs kész a helyük, szóval minden megy a maga kis kaotikus módján. Csak szegény Aragorn. Úgy néz ki mégis eltaláltam a hormonimplantátummal (reménykedtem benne, hogy nem, de mégis), ettől aztán kémiailag kasztráltuk, ettől aztán most ő az omega. Nem jöhet előre, nem köszönhet nekünk, nem jöhet ki tesztre, nem csinálhat semmit. Ettől aztán rendszeresen kizárom a falkát a másik kifutóba, és bemegyek hozzá. Olyankor annyira boldog, rohan hozzám, bújik, vakartatja magát, még labdázni is lehet vele. Persze tele van sebekkel, és hát már alig várom, hogy leköltözzünk a parkba, mert ott már kettébontjuk a falkát és hátha akkor jobb élete lesz. Persze ki más piszkálná a legtöbbet mint Geronimo. Már rájöttem, hogy minden jóképű, igazán szép pasi egy seggfej. Hát Geronimo sem kivétel ezalól, rendkívül okos és szép, de egy barom.
A másik két állatka akik teljesen kinyíltak itt a tavasszal együtt, az a két kis svájci babánk, Chero és Apacska. Mindketten rájöttek, hogy ölbe ülni még 50 kg-san is a világ legjobb dolga, ha meg leheveredünk melléjük a kifutóba, akkor meg ránk kell heveredni. Mi meg persze fülig érő szájjal vakargatjuk őket, hát igen ízlések ugye... Mondanom se kell Geronimonak ezt a fajta bizalmaskodást azért nem engedném meg. Meg asszem Tatongának sem (de neki csak azért nem mert annyira gügye, hogy nem tudja mikor mit csinál). Múltkor Tatongát tréningeltem, kértem tőle egy hempit (amit meg is tett, sőt ellágyultan élvezte a hasvakarást), majd amikor mondtam, hogy vége, felpattant, hogy fusson pár örömkört a tesztszobában, de mielőtt még nekilódult volna gondolta dobbant rajtam. Olyan jól célzott (én meg olyan lassú voltam), hogy az egyik lábával sikerült 5 cm hosszan felhasítania az arcomat. Mondanom se kell, dőlt belőle a vér (és hát mikor máskor ülne fent közönség a galérián megnézni hogyan is dolgozunk farkassal) én azért még hősiesen leteszteltem őt is meg még egy farit és csak utána rohantam fertőtleníteni meg lemosni a vért a fejemről. De legalább mindenki elhitte pár napig amíg látszott, hogy farkasokkal dolgozom :)))

és hol van a tavasz

Minden idők legkeményebb tele. Vagy az egyik legkeményebb... meg soha nem volt még ilyen hideg itt. Tavaly ugyanez volt igaz Grünaura. Jövőre ki szeretne havat? A spanyolok pl? mert nincs gáz, csak odaköltözöm és lesz nekik, nem is kevés, ez teljesen biztos.
A farkasok dolgoznak, ahogy mi is, bár ők jobban bírják mint mi. Nanuk pl nem akar hazamenni a kiskifutóból a nagyba, eddig 50X könyörögtünk neki, úgyhogy most ott alszik. Egyedül. Remélem holnap hazamegy.
Szegény Aragorn drágám meg omega-farkas lett. Geronimo elkalapálta rendesen (mondjuk volt mit visszafizetnie, Aragorn azzal szórakozott, hogy terrorizálja szeptember óta folyamatosan...) De nagyon rossz látni szegényt, nem játszik, nem mozog, a kifutó különböző sarkaiban fekszik, lapít ha valaki felé megy, ki akar jönni és soha többet nem visszamenni, összességében már senki nem hinné el, hogy a legnagyobb farkasunk. Tesztre kivenni szinte lehetetlen, mert nem akar visszamenni, vagy nem mer kijönni. Mindez azóta, hogy a szeparálást befejeztük és visszatettük a 9-t egybe. Amikor mindenkit átteszek a másik kifutóba és bemegyek hozzá, annyira helyes, úgy örül. Az élet nehéz lett neki hirtelen, alig várom már, hogy falkát tudjunk bontani és végre megint a laza csávó legyen aki mindig is volt.
Én meg járok kivizsgálásokra (vicces itt mondjuk egy mri-re két hetet kell várni és nem két hónapot), meglássuk milyen eredménnyel vizsgálnak ki.
És tavaszt akarok. most. ez már tényleg nem fair. Méghogy felmelegedés. hah.

managerélet

Hát igen. Mindig mindenki azt mondja, hogy milyen rossz/jó lehet a managereknek. Jó mert sok pénzt keresnek, rossz mert nincs idejük elkölteni, mert folyton dolgoznak. Na jó, ez most így le van egyszerűsítve, de kit érdekel. Hát én biztos nem tudnék beülni egy irodába, bár a mienkben néha ülnék szívesen többet. Ma csak a farkas-okítással eltöltöttünk 8 egész órát. És még csak különösebb hiszti sem volt a ki-be hívásnál, nem szemétkedett igazán senki, szóval izé. Viszont rájöttünk két dologra: a farkasok válogatósak. Főleg a mieink. Pl nem szeretik csak a már összeaszott és kellően lucskos valamint gusztustalan naposcsibét (biztos a pihék csikizik a szájpadlásukat). Mert ma frissen kiolvasztott, olyan még akár meg is fogható példányt kaptak, és mindegyik csak nyammogott rajta. Dobálták ide-oda, megropogtatták majd kiköpték, amikor meg már kellően gusztustalan lett, kéjesen elfogyasztották. És mint tegnap említettem, nem szeretik a szamarat. Még mindig ott fetreng a kifutóban a fele kb. a tetemnek. És mivel itt a tavasz (hurráhurrá), ezért plussz fokok vannak, reméljük nem lesz 10 fok még addig amíg az onnan el nem tűnik. Különben a gyönyörű kastélyt és annak parkját be fogjuk teríteni heveny dögszaggal... A másik amire rájöttünk, hogy a legkedvesebb farkas, nos melyik is? Persze hogy az, amelyik frissen mártózott meg a dögben, az fog az öledbe ülni, nem beszélve arról, hogy arcon is csak az nyal teljes lelkesedéssel aki előtte valami nagyon gusztustalant evett...
brrr de fáradt vagyok...megyek is valami nagyon gagyi filmet nézni (és ahogy tanultam: rágóztatni a szememet meg az agyamat-rájuk fér-)

utazni

Utazni jó dolog, úgyhogy ezen felbuzdulva átruccantunk Erikékhez Aachen mellé hétvégére. Nem kis út, főleg 4 kutyával nem az. Legalább Kendra kialudta magát a hétvégén, mivelhogy mást nem is tudott volna csinálni. Aztán ma reggel 4re megérkeztem ide, konstatáltam, hogy a kocsikulcsom nincs ott ahol kéne lennie, kétségbeestem, hogy akkor aludhatok a földön, majd felkeltettem szegény Ritát, összeszedtem a kocsikulcsot, hazamentem aludtam. Viszont. OLVAD A HÓ!!!!!! Kezdem megérteni a tavaszünnepeket, a fáradtság ellenére is egész nap vigyorogtam, hogy süt a nap és olvad a hó :)
Persze a mai program is falkalátogatás, tesztelés, döglött szamár kerülgetés. Tegnap ugyanis kaptak enni a kis drágák egy döglött szamarat. Egészet. Nagyot. A kétharmada még most is ott figyel a kifutóban. Ennek ellenére tudtunk dolgozni az állatokkal, kész csoda. Persze lassan, komótosan, de akkor is. Szerintem nem szeretik a szamarat. Meg a kecskét sem. Ilyen is van. Válogatós farkasok :)

egy igazán szar nap

Mindenkinek vannak rossz napjai. Persze. Hogy errefelé hogy néz ki egy ilyen? Nos hát azt tudjuk ugye, hogy a lakásomban nincs fűtés. Aztán pár hete eltűnt a víz is. Jelentem a víz megjelent újra. Két cm vastagon a fürdőszobában, merthogy víz van, de persze lefolyni azt nem tud. Isteni 3kor felmosni mindent... Szóval most megint nincs víz, merthogy elzártam, mert a wc megállíthatatlanul folyik. Még szerencse, hogy a víz eltűntével kivittem az elektromos fűtést onnan. :)
Ezek után a fantasztikus éjszakai program után az ember bevágódik reggel a kocsijába, hogy bemenjen dolgozni. És indulna el. Csak indulna, mert nem tudom hogyan, de sikerült a kocsinak a nem több mint 5 cm hóban (merthogy direkt olyan helyre álltam persze ahol nincs nagy hó, amúgy persze van vagy 1m mindenhol máshol) teljesen beragadnia. És most a hétvégi erőmutatványomat sem tudtam megismételni (amikor is egyedül kitoltam a beragadt kocsimat a hóból). Hiába minden, tologatás, kerék alá akármi begyürmölés, hintáztatás, nem, makacsul nem indul. Ok. Felhívom Ritát, aki azonnal mondja, hogy akkor nem a WSC-be megy, hanem hozzám és akkor ketten kitoljuk. Nem, nem toljuk ki. Úgyhogy elmentünk a környéken sétálni, találtunk is egy traktoros fickót (vidéki élet előnyei), aki aztán segített kitolni a kisautót. De mire idáig eljutottunk, már túl voltam a kocsi rugdosásán, sírógörcsön, valami a teljes leizzadáson. Nos így hát sikerült fél 9 helyett fél 10re beérnünk. Persze jött a doki a szokásos tréningre a farkasokhoz, túlbuzgó brazil lánykát meg már megint le kellett állítani, hogy most ha lehet csak a dokival dolgoznánk, nem igazán volt idegrendszerem idiótákra. Mire ott kész voltunk, persze 1 órányi csúszás volt a szigorú napirenddel, úgyhogy Marleen sem tudott megfigyelni. Nem gond, akkor a fizetett séta előtt kitakarítjuk a kifutókat. Ha még a nap nem lett volna eddig teljes, most megkapta a koronáját. Geronimo, Yukon és Tatonga voltak a kölyök kifutóban, gondoltuk hozzájuk bemegyünk. Persze Geronimo éppen Rita lapátjával a szájában rohangált fel-alá amikor én beérkeztem a mosdólátogatásból vissza a kifutóba. Mivel bementem a kifutóba, egy pillanatra letette a lapátot, és hogy biztos odajöjjön elkezdtem csipogni. Nem volt túl jó ötlet. Yukon és Tatonga persze teljes lelkesedéssel rohantak hozzám, amire Geronimo is rohamtempóra kapcsolt, persze lapát nélkül. A csipogásnak köszönhetően, Yukon és Geronimo is elkezdtek felugrálni rám, és mivel botor módon a sálamat nem dugtam el teljesen, elkezdték azt is cibálni. Erre már Tatonga nekiment Yukonnak (miközben én lelkesen küzdöttem le magamról a guminyuszivá avanzsált testvérpárt), amitől a két csajszi persze összepattant. Geronimot azonban frusztrálta a hirtelen jött konflikt, azt gondolta kitűnő megoldás lesz viráglelkének megnyugtatására ha elkezd pattogni fel rám. Egy ideig letoltam magamról, erre gondolta bekeményít és elkezdett morogni és a kezemet harapdálni. Szuper. A furcsa az, hogy félni nem féltem, dolgoztam vele utána kajával, hempiztettem is a kis dög persze mindent megcsinált és percekig feküdt kéjesen hanyatt, hogy simizzem a hasát. Persze dolgozni nem tudtunk, a sétások két órával később jöttek mint ki volt írva, Kaspar álló szőrrel ugatta Kendrát és Nanuk folyamatosan teszteli Kaspart, aki ma hanyatt fekve visított amikor Nanukkal “játszottak” (és behúzta a farkát maga alá). Lehet Nanuknak mégis sikerül még idén első helyre érni? És hideg van, dermesztő szél fúj és már megint 9 órát voltam kint. Ja és Uzi már megint az egyetemi klinikán van, annyira szarul van. Állítólag lehet holnapra meghal. Ezek után legyen valaki optimista, nem frusztrált, és türelmes.
Na ilyen errefelé egy szar nap, és még nincs vége…

tüzelés, betegség, politika

Bizony, a politika fontos dolog. Legalábbis farkaséknál (egyes embereknél is, de szerintem idegkímélés okán jobb neutrálisan szemlélni a humán oldalt). Amióta szegény Shima szembesült a rideg valósággal, miszerint Nanuk nem tart rá igényt a falkájában, és ezért össze-vissza rakunk mindenkit, megfigyelhető hogyan politizálnak a farkasok. Shima pl. igyekszik a fiúkkal (Aragorn, Kaspar) jó viszonyt kialakítani, és tőlük soha nem eltávolodni. Nem egy bölcs döntés, nem sokat segítenek neki...bár szerintem Aragorn segítene, ha Kaspar nem azzal lenne elfoglalva, hogy a föld alá döngölje. A legjobb politikus Apacska, aki egy viszonylag hátsó helyről a nagyokkal tartott szoros szövetsége által mostanra elérte, hogy Tatonga, Cherokee és Geronimo is behódol neki. Tatonga...nos ő nem gondolkodik sokat, persze le akarta verni Shimát, nos ahogy Nanuk eltűnt, Shima laposra veri (ez persze lehet azért is, mert Tatonga is betüzelt...), és már Cherokeet sem piszkálhatja annyit. Yukon bezzeg még Nanuk nélkül is el tudja bizonytalanítani Shimát. Aragorn szív szegény, bár szerintem őt még mindig nem hatja meg túlságosan ez a rangsor dolog. Nos hát akkor Geronimo. Ő szív a legtöbbet forrófejű és überaggresszív Nanuk miatt, de valahogy ő az egyetlen aki tudja kezelni őkelmét. Viszont Aragorn is rajta éli ki szadista hajlamait, és terrorizálja folyamatosan. Ennek eredménye az lett, hogy amikor Aragorn 3 nap távollét után visszatért és Kaspar a föld alá döngölte, Geronimo persze jól fenéken harapta... Na ennyit a falkapolitikáról. Ma tettem egy újabb felfedezést. Vagyis teoriát gyártottam. Szóval. Két szuka is tüzel, Shima éppen a fedezőképes periódusában van, és Kaspar nem csinál semmit. Nem védi meg, nem követi, nem udvarol. Persze, gondolná az ember, együtt nőttek fel, micsoda gátlások. De Tatongára sem reagál. Ellenben Apacskát rendszeresen megpróbálja, hm. megugrani. Mi következik ebből? Igen, igen ;) Kaspar meleg :))) Apacska rangja meg lehet ezért nőtt meg egy kicsit. hihihi. A diákoknak tetszik a teória. Csak Apacska szerepe nem, dehát ők Apacs-fan-klub-alapítók. Bezzeg Aragorn. Ő csapná a szelet a csajoknak, dehát szegény meg el van különítve.
Én meg megtudtam milyen egy aurás migrén. Hát érdekes élmény, meg kell hagyni. Átéled azt, hogy melyik agyterület milyen funkciót irányít. Először ugyanis nem láttam a jobb szememre, majd zsibbadt a jobb tenyerem és aztán jött a legjobb. Nem tudtam megszólalni németül. Ami itt kint, hát hogy mondjam...szóval kicsit problémás. Magyarul ugyan tudtam, de az viszonylag keveset segít...Aztán persze jött a fejfájás, meg a ledőlök 20 percet pihenni-ami két óra lett (ami után vissza is jött a némettudásom is teljes valójában, de ha mostantól nem jut eszembe egy szó, a diákok már gyanakodnak). A diákok persze azonnal elvittek kórházba, ahol aztán 3 óra alatt csináltak egy teljes vérképet, reflexvizsgálatokat és aztán hazaengedtek. Nem irigylem a migréneseket, nem egy élmény... nagyon nem....

zsilipelés jobbra balra

Kutyáknál, farkasoknál. A Shima-hiszti tovább folytatódik, bár most mintha javulna. Ugyanis a mai sétán megállapítottam, hogy Shima tüzel. És aztán mintha már Nanukot is dominálná (most éppen Nanukkal laknak ketten, hogy rendezzék ügyeiket, mert hátha akkor vissza tud menni mindkettő egy falkába és megoldódnak gondjaink). A kiskutyáknál is megy a zsilipelgetés, Doa nagyon beteg. Szerintem már nem is marad meg sokáig. Rohamai vannak, nem nyújt szép látványt. Lassan már mi is feladjuk, ő mintha már feladta volna.
Itt egyébként már javul a hideg (azt hiszem most otthon rosszabb a helyzet, meg kell jegyezni, mert ilyen nem gyakran van). De mivel mindenki kidőlt, mármint némi betegség okán, hát finoman szólva túl vagyunk terhelve, a diákok is, én is. Én már esténként nem is viszem el a gépet, úgyis csak eldőlök és alszom. Hanno nálam tölti a hetet (figyelem, új kutyanév :), meglepően jól viseli magát, de szerintem csak nem érzi elég biztonságban magát ahhoz, hogy fesztiválozzon, vagy megmutassa, hogy tud ő rossz kiskutya is lenni. Ma pl. a villánál (ahol a kiskuttyok vannak), nem engedtem be (mert jobb ha nem találkozik velük), ezért aztán kint hagytam a villa előtt. Jó fél óra múlva megyek ki, Hanno sehol. Éppen készültem sokkot kapni, amikor egyszer csak hallom, hogy fölöttem az erkélyen szaladgál. Az a kis hülye nem tudott lejönni, de persze felmenni felment. Szóval nem tudom ki ijedt meg jobban, hogy nem találja a másikat, én vagy ő.
Geronimo tegnap megint elkápráztatott minket, mennyire nem bírja a feszültséget. Legutóbb Friederike volt soron, ugyanis teszt közben pici Geronimo úgy döntött, hogy ő inkább a lépcsőt szedné szét a hús reményében, ne tartsa őt senki vissza. Jó 5 perces nyakörvön fetrengés/morgás/vicsorgás-részéről, csitítás/kitartás/nem megijedés a mi részünkről. De úgy tűnt feladta. Hát meglássuk, holnap ugyanez a szitu lesz újra, kíváncsi leszek.

küzdelmek kicsiben, nagyban, farkasnál kutyánál

Hát igen. A kiskutyák egészségügyi helyzete cseppet sem rózsás. A szopornyica miatt legyengült immunrendszerük mindenféle támadás ellen védtelen, ezért aztán egyik betegségből esnek a másikba. Imani pl agyvelőgyulladást prezentált, 41 fokos lázzal, rohamokkal, nehézlégzéssel. Nem beszélve a gomba-e.coli comboról ami Maishánál és Kilionál megjelent... Szóval nem egyszerű velük, de ha már ennyi energia és munka van bennük, akkor mindent megtesznek értük. És hát persze a férgek töménytelen mennyisége. Igazi speckó tisztitószerre lesz szükség a lakás fertőtlenítéséhez, és még el is kell gázosítani...mármint a lakást, nem a kiskutyákat :))

Itt pedig Shima helyzete kezd nehézzé válni, Nanuk folytatja az inváziót, persze Yukon-Tatonga lelkes segédletével. Szegény már csak ki akar jönni a kifutóból és ha lehet nem visszamenni. Ő már látja, amit a többiek nem akarnak látni, vagy falkát bontunk, vagy Shimát kivesszük, ez már nekem úgy tűnik részükről eldöntött tény, csak nekünk kell még belátni.

Mindegy, küzdünk kicsiben, nagyban és minden meg fog oldódni, másképp nem lehet.
És még az online-filmes oldal is eltűnt, úgy látszik lebuktak a másik meg nem olyan jó :(

és mi történik ha a vezér töketlenkedik?

Hát hogy embereknél mi történik, arról ugye mindenkinek vannak emlékei/ illetve el tudja képzelni. Nos hát farkaséknál sem sokkal jobb a helyzet. Kaspar nincs a helyzet magaslatán, vagy nem akar azon lenni. Szóval összefoglalva. Pénteken volt a szabadnapom (ez azért még nem egetrengető esemény, csak nekem az :)De a világháború kitörését a farkasok persze péntekre időzítették. Röviden, a kicsik rámentek Shimára, aki különböző sarkokba beszorítva próbálja magát védeni, illetve áttör a villanypásztoron és amögött keres menedéket. A kicsik meg utána, csípik ahol érik, Kaspar-Aragorn meg nem segít neki érdemben semmit. Az a hülye Kaspar azzal van elfoglalva, hogy Aragornt a földbe verje, nem azzal, hogy Shimának segítsen. Mint szombaton megállapítottam, a főkolompos persze Nanuk. Ha ő nincs ott, minden szép és rózsaszín meg nyugodt és lágy zene szól. De ha ő ott van. Nos akkor a legkisebb feszültségre (elhagytam a kifutót 5 percre hogy elmenjek a kislányhoz és a visszajöttöm 3 faroklengetést kiváltott az állatokból--- feszkó van)---Nanuk támad (ide már fejben be lehet illeszteni valami ütős rockszámot). A kicsik meg lelkesen csatlakoznak. Nem mintha Shima terrorizálta volna őket valaha is, de valószínű be fog tüzelni mindjárt és ettől megváltozott a szaga. (Még szerencse, hogy az emberi ciklushoz hozzászoktak kiskoruktól, mivel itt is szinte csak nők vagyunk, úgyhogy arra már nem is reagálnak. De ez csak teoria, mármint, hogy azért mennek rá, mert igazán ők tudnák ugye elmesélni, hogy miért mennek rá. Szóval az utóbbi pár nap sakkozással telt, kit hova és mennyi időre zárjunk külön játékkal. De maradt, hogy csak a Nanuk-Shima párost nem lehet egybe tenni. Amit persze most éppen megpróbálok, mármint éjszakára Nanukot beraktam a nagyokhoz, és a többi kicsi meg a kiskifutóban alszik ma...úgyhogy óránként megyünk át ellenőrizni valamint asszem ma ott alszom a padlásszobában tárolt bor mellett.
Szóval persze egész napos kifutóban ücsörgés (mindenkinek csak ajánlani tudom, isteni dolog mínusz 10ben egyhelyben lenni 8 órát), hogy lássuk ha történik valami. Ma azért kaptak egy kis képzést is, hátha az csökkenti a rossz gondolatok számát a kobakjukban. Valamennyit csökkentett rajta, de sajna nem tüntette el teljesen. Hiába a tanulás sem jelent mindenre megoldást :))
Aztán miután szétszedtem őket a Nanuk+3 nagy és az 5 kicsi külön felállásban, és etettem, megérkeztek a sétára az emberek.
Geronimo éppen fel-alá grasszált, hogy akkor ő most már menne vissza a helyére, no ki is rángattam sétálni. Egy élmény volt, Geronimo először pánikolt, aztán hisztizett, aztán pánikolt, aztán egy új játékot játszott, éspedig azt a címet adnám neki, hogy menjünk az ellenkező irányba. De azt kitartóan és határozottan követelte (persze csöpp 40 kg-ja ad ennek némi nyomatékot) 1 órán át. Brrrr.
Kíváncsi vagyok mi lesz a háború vége, nekem úgy tűnik ha Kaspar nem kap észbe amint Shima betüzel és nem védi meg, mint ahogy az egy alfához illik, kénytelenek leszünk falkát bontani. Azt hittem ez csak jövőre fog megtörténni, de persze egyikünk se számolt Nanukkal. Mindig is tudtuk, hogy agresszív a farkasokkal, de hogy ennyire hatékony is, azt nem gondoltuk volna.

hetek jönnek, hetek mennek

Én meg hol itt, hol ott vagyok. Egy hét itt, a farkasok között, egy hét otthon a kiskutyákkal (meg orvossal, meg kocsiszervízzel, meg barátokkal szóval zsúfolt egy hét volt). Közben itt esett 30 cm hó (csak hogy megint egy kicsit nyavajoghassak a nagyszerű időjárás miatt), aminek egy része elolvadt majd megfagyott. Az ide vezető úton ma kétszer hasaltam el a jég miatt a kifutó és a ház között. Magamtól, még csak segítséget sem kaptam egyik farkastól se. Kaspar most már álló szőrrel és mély hangon morogva fogadja Oszit, ez a kis hülye még mindig megpróbálja megtolni. Nem baj, most egy hónapig úgyse nagyon lesz itt, utána meg csak lecseng már a tüzelés... Aragorn kapott egy hormonimplantátumot (remélem tényleg megkapta, azért nem 100%-persze én adtam be, de akkora volt az a tű, hogy izé, szóval reméljük benne van, na)Amúgy most, hogy egyedül vagyok (Rita van most pesti szolgálatban), tréningezünk minden nap és nem megyünk sétálni. Még azt se tudom, hogy a fizetetteket hogy fogom megcsinálni...viccesen és majd szögeket verek a cipőm talpába.

újra a farkasoknál

A kiskutyák homlokára nyomtam vasárnap egy virtuális puszit és otthagytam őket, hogy őseikkel is legyek egy kicsit. Meg talán mert ez a munkám :)) Hétfőn meg is érkeztem, a farik örültek :) Meg őrjöngtek, mert olyan éhesek voltak. Ami a velük való munkát nem tette egyszerűvé, főleg a kicsikkel nem. De aztán jött a kedd, ami vagy 30 kg a kifutóban szétszórt húst jelentett a vadállatainknak. Mindegyik úgy nézett ki etetés után mint ha egy labdát nyeltek volna be. Nagyon vicces, mégcsak nem is úgy néztek ki, mintha mindjárt szülnének, hanem tényleg effektive egy kerek labda volt a hasukban. De két órával az etetés után már vígan álltak sorba, hogy lehet velük dolgozni. Meg sétálni. Shima ki is jött, szerintem jól szórakozott, már amikor Kendra hagyta és nem morogva áll a fején...Annyira helyesek. Kaspar is kezdi átértékelni a kapcsolatunkat, tegnap pl hajlandó volt velem kijönni sétálni. Velem. Ő. És még élvezte is :) nem húzott, hanem persze jelölgetett, elvégre is egy igazi alfa mi mást tenne odakint. Utána jött Aragorn, akit most Rita vitt pórázon, laza pórázon sétált végig, és kéregetett non stop. Yukon addig verte az ajtót amíg kivittem sétálni, teljesen elégedett volt az eredménnyel. Boldogan vadászta az előttünk elhaladó gyerekeket. Ettől persze én nem lettem annyira boldog, inkább féljen mint vadásszon... de ha éppen nem gyereket akart enni (hiába mondtam neki, hogy ezzel sokat ront a farkasok hírnevén, mi mindenkinek próbáljuk mondani, hogy a farkasok nem esznek gyereket-hát úgy tűnik csak a többségük nem-) Még szerencse, hogy az emberek 85%-ának fogalma sincs a kutyafélék kommunikációs jeleiről, így aztán azt se veszik észre, ha egy farkas pórázon próbálja vadászni a gyerekét. De ugyanúgy nem veszik észre amit a saját kutyájuk kommunikál feléjük vagy akár a többi kutya felé. Szóval amikor nem a gyerekeknek drukkolt (na jó, lehet csak a szánkójukat akarta, bár nem hiszem), akkor átment ezüst-színű németjuhászba, aki mellettem jött lábnál és bámult fel az arcomba kajáért. Azért a kistesóját se kell félteni, Geronimo még karácsony előtt próbált meg kézen harapni egy szakdolgozót. Illetve nem igazán harapni inkább csak odacsapni neki. Persze az én hibámból, még szerencse, hogy a lány nagyon ügyes és legfőképp, hogy nem ijedt meg. Több dolog is érdekes volt, először is, hogy miért tette. Azért, mert a lány automatikusan letiltotta a tápos vödörről amikor 3Xra is ki akarta borítani. Ahogy meghallotta, hogy "nem" abban a pillanatban kapott a keze után. Előtte semmi. Döbbenet. Aztán amikor láttam, hogy nem megy ki hanem hisztizik tovább (mármint a farkas), akkor odatettem a kezemet a szája és a lány keze közé. A másodperc tört része alatt engedte le az ínyét és vitte arrébb a fejét. Egy kutya ilyenért biztos hogy kézen harapott volna. Döbbenet, hogy mennyire figyelnek. Aztán megkértem Barbarát dolgozzon egy kicsit Geronimoval és a fiatalúr mindent megcsinált neki, csak pacsit nem adott. Szerencse, hogy néha azért csak beesik egy-egy tehetséges szakdolgozó is, a sok töketlen mellett. Meg az is szerencse, hogy így dolgozunk az állatokkal ahogy, mert így átgondolják még ilyen helyzetekben is, hogy mit tegyenek. Mármint nem eszementen harapnak, hanem kommunikálnak, hogy mit akarnak. Pl. hogy hagyják őket békén. Remélem eljutunk oda velük amit a Wolparkban láttam, hogy az állatok tudják, érdemes jelezni, mert megértik őket. Úgy tűnik jó úton vagyunk.

kiskutyák minden mennyiségben

Vannak hátrányai a menhelyes kutyáknak. Az ember szentimentálisan azt gondolja, hogy megment egy elveszett lelket, akin már senki nem segítene. Ez valahol így is van, csakhát van akin már nem lehet segíteni. Barney és Ralla, a testvérpár már nincs a kis falkánkban. Hiába féreghajtottuk őket másnap, ahogy megérkeztek, 3 hetesen ez már késő volt nekik. Előbb Ralla ment el, aztán meg Barney. Arról nem is beszélve ugye, hogy a kiskutyák tele voltak bolhával meg féreggel, el lehet képzelni, hogy én milyen sebeséggel fogom benyelni a féreghajtót amint biztos vagyok benne, hogy bennük már nincs több. Bolhairtó emberekre sajnos nincs (vagy van?), mindegy is és fürdök helyette meg mosom a ruháimat. Amikor éppen nem a kiskutyák lepedőit mosom 90 fokon. Anyu már kezdi megelégelni, hogy bármikor szeretne mosni a saját mosógépén, éppen szaros kiskutyarongyok mosódnak benne. Meg tudom érteni, mit mondjak. Na de tehát az élet 8/9 2-4 hetes kiskutyával: a fertőzésveszély miatt persze nem raktuk őket össze, szóval 4 él a szobában, 4 él a konyhában. Ettől aztán idegbeteg anyukaként rohangáltam 10 napon át (minthogy boldog karácsonyt kívántam a farkasoknak némi őzhusival 24.én és robogtam haza a kutyákhoz) a konyha és a szoba között, az alvás intézményét persze elfelejtettem. Komoly alváselvonási tüneteim jelentkeztek egy idő után, úgymint: szarkazmus, türelmetlenség, hányinger, fokozott étvágy majd csökkent étvágy, viccesen-beszólok-mindenkinek-aki-szól-hozzám, durván-beszólok-mindenkinek-aki-szól-hozzám és még sorolhatnám. Vagyishát sorolhatná az a kb 5 ember akivel meg tudtam oldani hogy találkozzam ezen időszakban. Család beleszámít. Szegények jól viselték :) Én nem tudom ezt hogy képes valaki 2 éven át csinálni, ha a gyereke nem alussza át az éjszakát. Szóval minden elismerésem a kismamáké (mert ugye én is virrasztok meg etetek elég sokat, konkrétan 4-6-8 hónapot/év, de azért mégse 365 napot). Szóval a kis vakarcsok vegetatív funkcióinak ellátása mellett nem nagyon volt energiám meg időm másra, pedig hát kéne velük játszani meg foglalkozni, csillogó szemmel büszkén nézni őket, fényképeket csinálni meg ilyenek. Tündérke bezzeg tiszta happy, mindig van valaki a lakásomban. Persze a karácsonyi ünnepeket megtetézendő nem maradhatott ki a közlekedési baleset sem. Meg is lepett volna, ha eltelik 6 egész hónap anélkül, hogy megtörjem a kocsit. És megint semmi bajom nem lett. A kocsinak bezzeg. És ez volt az utóbbi idők első olyan balesete amit megelőzhettem volna. Merthogy ha követési távolságot tartok (amit tartottam, de láthatóan nem eleget). Hiába mondtam én, hogy elismerek mindent, töltsük ki a betétlapot, a többiek rendőrt hívtak. Aki meg azzal a karácsonyi jó hírrel örvendeztetett meg, hogy akkor mivel kijöttek most már fel is jelentenek szabálysértésért extra. Kezdek rájönni: soha ne hívj rendőrt. Vagy ha megteszed, legalább mondd azt, hogy agyrázódásod van. Vagy spricceljen belőled a vér. A 2009-s év utolsó tanulságai. Kezdem azt hinni, hogy munkamán vagyok. Remélem nem, de azért intő jelnek könyvelném el, hogy dec 10.e óta nem volt szabadnapom (mert vagy kiskutyázom vagy farkasozom), és immáron január 6.-a van. Amikor meg van szabadnapom akkor meg kiképzést tartok. Ez van ha az ember munkája a hobbija. Egyrészről jó, másrészről azért vannak benne veszélyek. Aztán ott volt a szilveszter. Ági előre szólt, hogy buli lesz náluk, lesznek vagy 30n, szomszédja még nincs (jövőre már lesz), szóval menjek tavaly is tök jó volt. Vajon el tudtam menni? Ádehogy. Otthon buliztam 8 kiskutyával. Meg Erával aki átjött :)) úgyhogy annyira nem volt rossz. De jövőre elmegyek bulizni, tuti. Meg a saját 3 kutyánkkal, akiből kettő rettegett (Oszi konkrétan rosszabb volt mint Borka valami hihetetlen módon). Kendra meg nem értette ezek mit paráznak. Kiment a kertbe, megállapította, hogy még mindig nem érti, kiment, visszajött és aztán elkönyvelte magában, hogy ezek hülyék. Borka meg Oszkár meg egymást erősítve rettegtek. Rájöttem, hogy lehet, hogy Oszi minden szilveszterkor fél, csak én nem tudok róla, mert elmegyek este bulizni, bezárom őket a lakásba és 6ra hazaérek. Hát igen, egy újabb új élmény. Aztán szép lassan megérkeztek az osztrák nevelőnők a kiskutyák mellé, szóval 1 db szabadnapom csak akadt. Amit alvással töltöttem :)