a harmadik generáció farkasból

Mert ugye kutyából még csak egy van :). Szóval tegnap megérkeztek a legkisebb kisfarkasok, a kiskutyák mellett állomásoznak egyelőre ketten. Annyira vicces, sokat vonyítanak így 3 hetesen :) A többiek nem vonyítottak ennyit. Meg alig tudnak még járni, de a farkuk már égnek áll és morognak ezerrel ha valami nem tetszik vagy valamelyikünk túlságosan sokat enged meg magának velük szemben... Amúgy kis gombócok, Kendra rájuk nézett, a biztonság kedvéért kétszer is megszagolta őket majd rámnézett és a tekintetéből csak aki nem akarta az nem értette meg, hogy : NANEMÁÁÁÁÁÁRMEGINTUGYEMOSTCSAKVICCELSZ????!!!!! majd távozott volna a kiskutyákhoz. Azokat valahogy jobban szereti és ha már anyai ösztöneit kiélheti kiskutyákon is, akkor inkább azt szeretne nevelni, köszöni. Amúgy hihetetlen látni, hogy hogyan neveli őket, mármint a kiskuttyokat. Egy agressziós teszt miatt sokszor kapnak a kutyák egybe húsdarabokat enni. Egy részét már nem tudták megenni, ezért amikor leértünk még volt pár darab szanaszét a kifutóban. Kendru lecsap az egyikre, kényelmesen el is kezdi eszegetni. Alika, mint ahogy mindig rárobban Kendrára, hogy ezt ő majd elveszi (megenni nem tudja, de igazi kis boszorka ám a szentem, minden tesójától azonnal elvesz mindent). Persze az utolsó 20 cmnél relizálja, hogy Kendra nem az ő súlycsoportja, és gyorsan átvált behódolásba. No de ami utána következett. Kendra eszik, Alika pedig a feje mellett magánszámozik, hogy ő hu de kicsi meg egyáltalán. Persze egyértelmű volt hogy a húst akarja. Kendra meg. Maga a megtestesült tolerancia, nyugodtan eszik tovább, mintha Alika ott se lenne, ha esetleg a kis némber ráfekszik a fejére vagy a húsra vagy az első lábaira, akkor 1 cm-vel arrébvonul és rág tovább. Persze amikor valami sürgős dolga akadt (értsd felüljelölni vmelyik másik kölyök termékét) akkor Alika hozzá se nyúlt a húshoz, felfogta ő hogy azt nem szabad. Amikor viszont a kölyök az orrával közeledett a falat felé, Kendra méltóságteljesen morgott egyet, mire Alika azonnal tudta, hogy 2 cm-el hátrább kéne folytassa az előadást. Hihetetlen volt, mindkettő. Az egyik a pofátlansága miatt (ami nem meglepő, kiskora óta ilyen) a másik pedig a türelme miatt (ez viszont meglepő akárhogy vesszük, Kendra cuki meg minden de azért néha egy idegbeteg hülye képét mutatja magáról).

falkabontás

Elérkezett az idő végre, hogy a 9 farkast (ahogy azt ők már korábban is érzékeltették finoman) két falkára szedjük szét. Szóval most Geronimo-Yukon-Tatonga üdül a kis kifutóban a többiek a nagyban. A béke helyreállt, Aragorn is kivirult, és Nanuk is behódol neki. Kaspar önbizalma is szárnyakat kapott, aminek ma meg is volt a látszatja. A kis drága ahogy 4 napos pihenőmből visszatértem, persze a fejemen ugrált. Ami ugye előfordul, de az eddig még nem fordult elő, hogy ugrás közben a karomba is csípjen. Ma mindezt 3X is megtette. De ma valahogy minden farkas kissé idiotisztikus volt, Kaspar a fent említett módon, Tatonga őrült arcnyalogatásba kezdett, amiből megpróbált rám mászni és morogni, majd amikor ez se jött be akkor elkezdte a nadrágszáramat levadászni ahogy mentem valamint kergebirkaként rohangálni. Persze Geronimo se maradhatott ki a sorból, ő csak arcon akart harapni (nem teljesen komolyan, inkább csak klaffogott, de akkor is). Ezek után Cherokee totális seggfej volt a sétán (nem is tudtam, hogy ilyenre is képes), mindig csak az ellenkező irányba akart menni mint mi. Meg elemezte a viharos erejű szelet. Én nem szerettem volna elemezni, inkább hazamentem volna, de nem, ő leült, lefeküdt, szóval izé. Yukon és Apacska no meg persze szívemcsücske Aragorn példásan viselkedett ma is... Valamint az is kiderült, hogy amíg nem teremtünk elő több pénzt, nem lesz 3. kiképzőnk. És mivel kereken 7 nap múlva érkezik 2 kisfarkas aztán rá pár hétre még 2, szóval meg fogunk szakadni. Illetve csak akkor lehet még egy kiképző ha elkezdünk fotószemináriumokat meg ilyeneket tartani, nem mintha a kisfarkasnevelés nem lenne elég. Én nem is tudom ezt hogy fogjuk bírni...