kishuskyk

Na de most komolyan. Úgy tűnik ez a husky-nevelés projekt nem fog összejönni. Az egyik alom meg sem születik, mert álvemhes a szuka, a másik meg meghalódik mert az anyjuk összenyomja őket. Ami Oszinak meg Kendrunak jó hír, meg asszem nekem is :) Több átaludt éjszaka marad nekem. De hát a napjaink tele vannak, ma annyi időm nem volt, hogy átmenjek az irodába (valami gond van a lakásomban lévő wc-vel), hogy küldjenek szerelőt. Reggeltől 5ig meg sem álltunk. Addigra meg persze már senki nem volt az irodán... na holnap reggel. De akkor persze korábban kell jönni...
Egy ilyen nap végére annyira elfáradok, hogy este 7re, amire a jegyzőkönyvek bevitelét is befejeztem már alig látok...
De haladunk legalább a képzéssel, a visszatologatós szerkentyűt már kezdik kapisgálni a többiek is (Geronimo már ugye tesztelhető állapotban van :), a touch-screent meg csak a Yukon-Geronimo páros tanulja még a többiek már tesztelődnek. Hiába amúgy a legokosabbak, ez valamiért nem megy nekik.
A legrosszabb ebben az, hogy ma is szépen sütött a nap, de fényképeket nem tudtam csinálni, mert arra nem volt időm. Holnapra betettünk egy kis farkasvakarást a programba a diákoknak, na majd akkor. Hátha.

9 farkas=sok munka és még több öröm

Hát igen. Most hogy falkánk létszáma megnőtt, bizony megnőtt a teendők száma is. Van egy nagy tábla a konyhában, amin a napirend van kifüggesztve. Nos ez a napirend gyakorlatilag napkeltétől napnyugtáig tartalmaz teendőket számunkra, néha tovább is. Reggel kezdünk és estig van dolog. Teszt, képzés, séta, mikor mi. Van hogy minden egyszerre. Ma azért arra jutott egy fél óra, hogy bemenjünk a kifutóba és farkast vakarjunk egy kicsit. Kaspar most éppen kezd rendes lenni velem megint, nem méreget, nem ellenőriz, szóval ma egészen jól megvoltunk egymással a kifutóban. Aztán munka, munka, munka :) Bár persze ahogy vesszük. Mert azért Aragornnal munka címén jót sétáltunk, cuki volt megint nagyon. És észrevett egy kutyát és el tudtam hívni!!! Nagyon meg volt dicsérve ám :) Aztán képeztünk, teszteltünk és megterveztük a kishuskyk érkezését. Merthogy 2 héten belül 6 vagy 8 kishuskyval gyarapodik kis csapatunk. Ami persze hihetetlen munkát jelent majd nekünk megint, de már azért nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Upsz tényleg, holnap kifutót is kell takarítani...
Szegény Kendra persze ma is szétunta a kis fejét, de majd ő is hulla fáradt lesz amint a kishuskyk megérkeznek, ez biztos.

Amit eddig nem említettem. Taya meghalt júliusban. Gyomorcsavarodásban. A többiek nem akarták hagyni, hogy kivigyem a tetemet, el kellett zárni őket. Aztán boncolás, ahol kiderült, hogy vízfeje volt, ez okozta az epilepsziás rohamokat... Meg a vaksághoz is volt valami köze. Szegény kislány. De most már boldog, és élete végéig falkában élt. Szóval azt hiszem igen szép életet biztosítottunk neki. Rövid, de szép életet.

Néha süt a nap, bár sokat nem látok belőle

Mint pl. ma. Süt a nap hétágra, de sajnos nem érek rá élvezni. Gyakorlatilag reggel 9től este 7ig (igaz akkor már sötét van) a kifutóban vagyok. Bár ma jó nap volt, volt időm ebédelni (micsoda luxus). Hogy hogyan is néznek ki az ilyen napok? Kezdődik az úgynevezett "cashing" teszttel, aholis a felnőtt és nagy farkasoknak kell megtalálni 4vagy6vagy8 elrejtett döglött kiscsibét. Persze annyi segítséget kapnak, hogy végignézhetik ahogy Sebastian megmutatja nekik hova rejti. Nem mintha ez bármin is változtatna, megtalálják ugyan az összes csibét de kb ugyanannyi idő alatt mintha senki nem mutatna semmit :) Persze részletes elemzés és következtetések majd egy év múlva várhatóak. kb. És ha már amúgy el vannak a nagyok szeparálva, beugrom mindegyikhez egy kis ismétlés-tanítás-kapcsolatépítés ilyesmire. Kaspar cuki volt, ha végre hempizett nekem. Ja mert persze megint a félek tőled fázisban van. Majd ha már nem lesz dugig tesztoszteronnal, újra barátok leszünk. Nos ezek után tanítgatom a kicsiket klikerrel, hogy hogyan kéne egy fapolcot orral visszacsúsztatni nekem. Egy úgy nevezett "exchange" kísérlethez kell majd, azt akarjuk megnézni, többek között, hogy mennyit képesek türelemmel várni egy falat hús reményében, ha száraztápot kínálunk fel nekik...visszatolják-e a tápot, hogy megkapják a húst, vagy sem. Érdekes, mi? Aztán biztosítok a diákoknak egy kis farkassimit (kinek mi a motiváció ugye), tehát áthozom a 6 kicsit a tesztkifutóba és bemegyünk a diákokkal. Ez persze nem egy rossz része a napnak, lévén azért ilyenkor kölcsönösen biztosítjuk egymást a farkasokkal, hogy mennyire szeretjük a másikat. Azután áthívtam a nagyokat is, és kitakarítottuk a kifutót a mostanra már frissen motivált diákokkal :) Utána gondoltam kerítésen keresztül köszönök a nagyoknak is, Kaspar lelkesen jött is köszönni ( a többiek is, csak ők ugye rendben vannak velem), majd a szemembe meredt és lemorgott. Szuper. De azért annyira komolyan nem gondolta :). Nos ezek után újra a kicsik voltak soron, kihívtam őket a rutingyakorlatok gyakorlására, élvezték :). Alighogy készen lettünk, megérkeztek Zsófiék, vendégekkel. Szóval a szokásos program, irány a falka, Aragorn csak kicsit volt szemét a vendégekkel, és Yukon is moderálta magát. Nos ezek után elvittem a vendégeket két körben sétálni, Aragorn, Apacs és Shima jött. Tatonga őrülten elkezdett félni, úgyhogy ő nem sétált ma.... Mikor a sötétben visszatértünk a második körből, jött Kendra meg az én munkám, kutya mutat teszt Apacsnak és Cherokeenak. Majd ezek után még egy kis beszélgetés a vendégekkel és máris hopp este 8 van. Szerencsére csináltak a diákok finom vacsit :)Említettem már, hogy az itteni kutyaképzésről milyen véleménnyel vagyok? Ma is itt volt egy lányka, egy kis barna keverékkel. Basszus az a kutya simán le akarta morogni Kendrát meg megugatni a diákokat. Erre a csaj? Mi mást csinált volna, mint jutalomfalattal tömte, meg trükköket csináltatott vele kajáért. A kutya mit tanult mindebből? Cirkuszolok, akkor tuti jó lesz, mert figyelnek rám... ááááááááááááááááááááááááááááááá azt hittem falhoz vágom azt a kis dögöt, vagy legalábbis engedem Kendrának hogy azt tegye amit én is szeretnék a kutyával meg a gazdájával... de persze türtőztettem magam... Ja és ma a sétán, Kendra újra bebizonyította, hogy mennyire de mennyire alkalmas erre a munkára. Megyünk ki, Aragorn, Apacs, meg ő. Meg pár ember még de ez mindegy. Egyszer csak mögöttünk megjelenik egy kutya. A gazda persze teljesen esélytelen, hogy behívja. Mit mondjak, a kutyának Aragornnal szemben egyesélyes a behívása, utána garantáltan nem tud többet visszamenni a gazdihoz...meg sehova se...naszóval Kendra visszarohant (tőlem kb 100 mre) és minden további nélkül visszazavarta a kutyát a gazdájához. Pedig máskor így ekkora lendülettel nem megy neki más kutyáknak. Hiába, büszke voltam ám rá :)

teszt teszt hátán és rohanás

Mindig ez a program, ha Zsófiék jönnek. Kendra szegény határozottan hiányolja, hogy a 9hez már nem mehet be. Igazán nem kockáztatnék, ő nem tudja, de nem hiányzik ez neki. Szerinte igen, dehát vannak dolgok, amiről nem kérdezem meg ugye. Oszi szabadságon, szerintem sokkal jobban szórakozik, mintha itt lenne. Amúgy semmi különös, ma egész összekapta magát az egész banda. Kaspar vicces volt, teszteltünk és nekem kellett volna tartanom őt, és 5 egész másodpercig rá se jött, hogy én tartom a nyakörvét. Utána bezzeg. Földhöz vágta magát, hogy úristen, nekem most félnem kell, úgyhogy félek is :) annyira vicces volt. Viszont a nagyok már a második etetés óta nem esznek mert a kicsik elzavarják őket. Kicsit töketlenek, igazán helyrerakhatnák már a töpörtyűket. Nanuk ma kisajátította az egész szarvast amit kaptak, a végén már felkelni se volt ereje annyit zabált, de persze a többiek meg se közelíthették. A nagyok meg nem ettek semmit... hát igen. Így van ez, ha nem képesek a sarkukra állni...

itt van az ősz, itt van újra

szép mint mindig énnekem. Na ez nem igaz. Utálom a hideget, az esőt, a szelet a sarat szóval az őszi időjárást. Bár itt az erdő közepén a fák tényleg kimondottan szépek. A farkasok meg nagyok lettek. Még kicsi Apacska is lassan akkora mint Kendra. Igazán Kaspar viselkedése változik. Egyik nap minden ok, aztán elkezdi a paráit, aztán meg hipp-hopp el is jutottunk oda, hogy rámmorog. Meg farkát felcsapva robog felém a kifutó túlvégéből. Szóval hát hm. Igen. Farkas. És veszélyes lesz. Majd egyszer. Nemsoká. Úgyhogy konfliktust előzünk meg ezerrel. Ehhez képest ma amikor a seggsötétben kellett farkast kivenni meg betenni egy teszt miatt vígan a fejére vágtam az ajtót. Nem biztos, hogy ez tovább mélyíti kapcsolatunkat... Bezzeg Aragorn szívem. Ő mindig ott van, mindig akar dolgozni. De csak velem :) a többieket ignorálja ezerrel. A kicsik. Hát ők meg kicsik. Bár Yukon fel fogja adni a leckét, Geronimoval karöltve. Van egy típúsú nő, akiknek előszeretettel megy neki. Szórakoztatja magát. Ha egy sötét hajú, vékony nő bizonytalanságot mutat, nos akkor hát igen. Remélem számára legalább vicces amit csinál, mert nekünk a legkevésbé sem az. Igaz, hogy még csak fél éves, de nagyobb mint Kendra, 30 kilo és megvannak a végleges fogai, vígan falatozik velük bármit. Na nem. Embert még nem :O)
De egyébként megyünk bele a tüzelési időszakba, és ez látszik is az immár 9 fősre nőtt falkánkon. Igazi séta nagyhatalom lettünk, most (november elején) adom ki az időpontokat februárra meg márciusra... köszönhetően annak, hogy a legolvasottabb osztrák bulvárban megjelent egy kisszínes, hogy nálunk lehet ilyet is csinálni. Sétálni egy órát a nyakig sárban egy farkassal. És özönlenek. Na persze a megjelenés másnapján egyikünk se tudta mi a fene esett az osztrák népbe, hogy mind a 8 vagy nem tudoménhánymillióan egyszerre akarnak nálunk sétálni... persze a napilap elfelejtett szólni, hogy megjelenik a hír. Sajtósok na.
Amugy igazán szervezettek kezdünk lenni, főleg mióta Rita itt van. Mert már Rita itt van második kiképzőnek. És velem ellentétben ő tényleg meg tud szervezni mindent :) mármint a munkát. Hogy kinek, mikor mi a dolga, mikor tesztelünk, kinek mikor mit tanítunk stb. Bár nekem a kis kaotikus világom nagyon tetszett, de belátom, így talán effektívebbek leszünk...