Cherokee (2009-2012)

Cherokee volt Apacs testvére. Talán kicsit nyitottabb volt kölyökkorában mint Apacs, de nem sokkal. Mindenesetre kisebb távolságot tartott az emberektől mint fekete testvérkéje. Chero teljesen fehér lett ahogy megnőtt, így a két testvér meglehetős kontrasztban állt egymással a falkában. De csak színileg :). Chero volt az a farkas, aki 9 hetesen a húselvételnél elérte,hogy feladjuk a hús elvételét. Olyan vehemenciával védelmezte azt, hogy inkább hagytuk, hadd egye meg. Ami még vicces volt, hogy eleinte az én ölemben eszegette a húst, majd amint Zsófi megpróbálta elvenni tőle ment egy kört majd morogva visszatelepedett az ölembe. Aztán én is megpróbáltam elvenni tőle, ekkor hatalmas morgás és vicsorgások közepette átvonult Zsófi ölébe, aki éppen akkor nem piszkálta a szent husikáját. Nem mondom, eléggé meglepődtünk a viselkedésén. Később az idegenektől való félelme elmúlt (mondjuk ez talán annak is volt köszönhető, hogy öröklött epilepsziája viszonylag korán megjelent és emiatt gyógyszerezésre szorult), sőt kimondottan közvetlen lett. Az étvágya viszont semmit se csökkent. Mindig készen volt valamit enni, és minden ehetőt meg is próbált megenni (miatta vezettük be, hogy szandálban senki ne akarjon falkát látogatni-ugyanis Chero szemében a lábujjak nagyon is kis virslikre hasonlítottak-bár ugyan hamar rájött, hogy ezek emberekhez tartoznak, és békén hagyta őket, node addigra azért okozott pár kellemetlen pillanatot a lábujjak tulajdonosainak). Sose felejtem el, hogy hogyan mutatta meg nekem, hogy farkasok is tudnak köszönetet mondani. Mint már említettem, Apacs és Chero nagyon szoros kapcsolatban voltak egymással. Amikor Wapi és Kenai még kicsik voltak, voltak nehézségeink a falkába való integrálásukkal. Viszont Apaccsal és Cherokeeval nagyon jól kijöttek, ezért egy darabig Chero egyedül volt a két kölyökkel. Aztán levittük hozzá Apache-t. Bementünk velük a kölyöknevelő kifutóba, Apache és Chero üdvözölték egymást. Mi a fáknál ültünk. Egyszercsak Chero odajött hozzám, megállt velem szemben, ráhajtotta a fejét a vállamra (inkább a homlokát nyomta a vállamnak) és így állt legalább 1 percig. Aztán ment Apache után. Szerintem a farkasok így mondanak köszönetet. Chero hatalmasra nőtt, ő volt a fekete falka fehér báránya, egyetlen fehérként a falkában. Sajnos azonban az epilepszia egyre jobban elhatalmasodott rajta. Persze, amilyen szerencsés volt egy sornyi más betegség is megtalálta (hatalmas hot spot volt a nyakán amit naponta samponnal kellett mosogatni, kullancsoktól olyan betegséget kapott amit farkasnál még soha nem láttak stb.). Az összes kezelést hihetetlen jól tűrte, jutalomfalatért szinte bármit elviselt, de tényleg. Rohamait azonban a falka tolerálta, nem bántották a rohamok közben. Aragorn és Apche sokszor küldte arrébb az érdeklődő többieket Chero rohamai alatt. Számomra is hihetetlen volt, hogy nem kellett kivegyük a falkából (nem úgy mint később Apache-t). Nyugalmat árasztott, illetve, hogy is fogalmazzam szépen....egyszerűséget. :) Nem az eszéért, hanem a személyisége miatt szerettük. Mondjuk az tény, hogy ha valamit keresztül akart vinni, azt tűzön-vízen át megtette. Ezért is volt lehetséges, hogy ugyan nem volt magas rangja a falkában, de valahogy mégis szinte mindig az övé lett a legnagyobb adag az etetéseknél. Aztán 2011 végére a rohamok egyre gyakoribbak és súlyosabbak lettek, mígnem 2012 februárjában arra mentek a többiek dolgozni, hogy Chero éjjel valószínű egy roham alatt leveleket nyelt és megfulladt. Én nem tudom, a farkasok tudnak-e gyászolni. Azt hiszem igen (legalábbis Tatongán most azt látom). De az biztos, hogy Chero elvesztése Apache számára akkora csapás volt ami az ő epilepsziáját is felszínre hozta... persze mindannyiunk számára csapás volt, hiszen soha nem könnyű elveszíteni valakit aki közel áll hozzánk.