faschingsumzug

Farsang van. Illetve volt. Holnap meg hamvazószerda. És remélhetőleg nem lesz hóesés. Ma lejött a tetőlavina. És mindjárt abbahagyom a tőmondatokat :)

Szóval a tetőről annyi hó esett le, hogy most nem látni ki a ház ablakain egyáltalán, elképzelni se tudtam ekkora mennyiségű havat. Nagyon sok. Túl sok. Még mindig utálom.

Na szóval. Errefelé a farsang kissé komolyabb hagyomány mint mifelénk. Először is van egy menet (olyasmi mint nálunk a busójárás), amikor minden nagyobb vagy kisebb klub beöltöztet egy traktort, aztán hajrá felvonulás a falun át oda-vissza. Hetekkel előre ki van plakátolva, mindenki készül rá, vicces amúgy.Aztán meg ott a buli. Ahol mindenki beöltözik. Én ezt a beöltözősdit nemsokkal ovis korom után ha jól emlékszem abbahagytam és nem is nagyon vágytam rá többé. De most meggyőztek az intézetből, hogy menjünk együtt, öltözzünk be szellemirtóknak. Szóval térdig érő hóban elvezettem az intézetig (amely lehajtója ilyen időben csak hólánccal vagy négykerékmeghajtású kocsival járható), aztán csatlakoztam a hogyan csináljunk olcsón vicces jelmezt csoporthoz. Szerény személyem démon-hűtőszekrényként tündökölt, de megjelenítettük az összes szellemet és szellemirtót. Rendkívül kevés pénzből és rendkívül ötletesen. Fotók majd lesznek, csak el kell kérnem őket. Na. És aztán elmentünk a farsangi bálba, ahol mindenki, de tényleg mindenki 0-80ig be volt öltözve. Ciki lett volna nem beöltözni, komolyan. Szóval vicces volt. Tánc, pia, buli hajnalig, másnap reggel 8kor meg jelenésem volt a kifutóban, hogy megcsináljunk pár tesztet mielőtt a forgatócsoport megérkezik. Hát sokmindenre nem voltam használható, annyira másnapos voltam, de ahogy elnéztem a hollós brigádot, nem csak én...még szerencse, hogy a kísérleteket forgatták és Zsófiék rendkívül figyelmesen és békésen ugrándoztak a kamera előtt jobbra-balra.

hó és lapát

Isteni élmény havat lapátolni. Szerintem ennyi havat még életemben nem láttam egy helyen, mára tényleg 1 méter feletti a hóréteg vastagsága ami a kifutóban van. És hát a vaddisznók mellett a farkasok is vígan nézelődnek a kerítés felett. Úgyhogy a kerítés mellett kiástunk egy-egy ösvényt. Én hátul a gyakornokok elöl. Szuper. 3 órán át mást se csináltam mint lapátoltam, lapátoltam és lapátoltam. Ja és leizzadtam persze. Aztán egész nap bent ültem a házban a hősugárzó előtt, hogy megszáradjak. És elgondolkodtam milyen vicces lesz egy kétoldali tüdőgyulladás. De eddig úgy tűnik megúsztam.

Szegény farkasok eléggé unatkoztak, mivel én száradtam, úgyhogy Kendra szórakoztatta őket és magát. Birkózás, fogócska stb. Aztán kivittem mindenkit hogy osszunk szét egy kis szárazkaját persze képzésnek álcázva. De hát ettől még minden a házon átívelő megmozdulásomra a legtávolabbi végéből a kifutónak hirtelen 4 fekete árnyék követett, valamiféle elfoglaltságban reménykedve. De sajnos még mindig száradtam. Majd holnap.

cikket olvasni jó

Havazik. Egész nap. És ahogy kinéz egész éjjel. Most mondjam, hogy UTÁLOM!!!. De ki tudtam jönni a parkolóból. Sebastian meg ma 1 órányi munkával megfejtette hogyan kell feltenni a hóláncot, ez ad némi biztonságérzetet...

Helene ma még ott volt, annyival egyszerűbb az élet ha van még valaki aki segíteni tud. Kaspart kivágtam a tréningről mert megint előadta a para-számot. Elegem van belőle, nincs most türelmem hozzá. Úgyhogy holnap kap még egy esélyt, aztán részemről mindegy mit csinál.

És egy újabb elfoglaltságot találtam magamnak, mégpedig az irodalmazást. És valóban, ha az embernek van rá ideje, akkor egészen érdekes dolog. És most van rá időm :)) talán ez a jó a kutatóintézetben a világ végén, hogy az embernek van ilyenre is ideje. Aztán Taya rohamozott ma is egyet, már várják CTre Bécsben. Szegény farkas, ez egyre kevésbé élet neki. De az utóbbi napokban annyira cuki volt, és kötődő és egyáltalán...

játszmák

Mert ugye az sem hiányozhat az életből. Kendra lelkesen játszik, mivel más nincs, a farkasokkal. Kaspar a legnagyobb partnere mindebben, mára már odáig fajult a dolog, hogy Kaspar tényleg úgy nézett ki élvezi a játékot. Eddig ugyanis volt a szabvány kergetőzés, meg a döntsünk hanyatt minnél több farkast egy lendülettel játék. Ma viszont már láttam Kaspar ugyan még hanyatt vágja magát, de nem visít, hanem vigyorog aztán meg rohangál mint egy kergebirka, Kendra meg utána. Remélem tudja mibe megy bele, nekem innen kintről úgy tűnik veszélyes játszmába.

A másik játszma az enyém persze meg Kurté. Időröl időre kitalál dolgokat amiket számonkér. Egy ideig ez a blog írása volt, de mivel nem tudott kihozni a béketűrésből vele, úgy tűnik ezt elnappoltuk. Most egy újabb műsorszám van soron, mégpedig a ház tisztasági és rendezettségi állapota. Erre csak annyit tudok mondani, hogy én egy rendetlen ember vagyok, ez ilyen és engem nem zavar, nagyon változtatni se akarok rajta. Pár éve még csak megmosolyogtam egy karikatúrát amin az állt, hogy a rendes ember okos, mert rendet tart, a rendetlen zseni, mert átlátja a káoszt. Nos azóta ez életfilozófiává vált, és úgy tűnik én meg kiemelkedően zseniális vagyok :)))) Szóval a meccs állása egyelőre döntetlen, néha rendet rakok, néha meg leszarom. Oldják meg, mindent azért én se csinálhatok egyedül. Nem mintha a 4 állat mellett nem lenne időm, de akkor is. Ja és hogy spóróljunk az árammal, ne menjen egész nap a hősugárzó. Na. mindennek van határa. Igenis menni fog. Amíg nekem derékig érő hóban kint kell ugrándoznom egész nap, ugye nem gondoljuk, hogy nem fogok egész nap maximumon fűteni. Persze, hogy fogok. Még így se tudok bent felmelegedni, egyszerűen nem lehet, kimegy a meleg, hidegek a falak, hideg a föld. Na de udvariasan (vagy bölcsen) nem mondtam/írtam erre semmit, majd lejátszmázzuk még.

hátrányos helyzet

Hogy hogyan is kezelik errefelé ha valakinek valami handycappje van? Hát kissé máshogy mint mifelénk. Vasárnap jöttek a gyakorlatra jelentkezők, akik közül az egyik csak hétfőig maradt. Aztán látogatása végén elárulta nekünk, hogy műlába van. És jelentkezett a farkasokhoz gyakorlatra, mi több megengedte magának azt a luxust, hogy nem közölte velünk, hogy műlába van és úgy járkált a kifutóba. Az rendben van, sőt kimondottan jó is, hogy ugyanolyannak látja magát, mint akinek két lába van, ez egyfajta társadalmi háttérre utal. Azért az viszont, hogy mindezt nem közli amikor bemegy farkasok közé (akik akár fel is ugorhatnának), az már szimplán hülyeség szerintem. Ja és jelentkezett még egy, akinek van vmi skeloris multiplexhez hasonló betegsége, ő legalább megmondta, hogy baja van. Megnézem én azt, hogy a hazai akadályozottsággal élők között hányan mernék ezt így bevállalni, és hányan gondolnák azt, hogy bár szeretnének farkassal dolgozni, de nekik ez fogyatékosságuk miatt elérhetetlen. Nos jó hír, úgy tűnik nem az. Hihetetlen. Persze örömteli is, de azt kikötöttem, hogy az akadályozottsággal élők csak és kizárólag egy nyilatkozat aláírása után léphetnek be, amiben többek között szerepel, hogy ismert a rizikó számukra, és saját felelősségükre jönnek be.

husky, doki, kétségek

Hétfőn elmentünk egy nem olyan nagyon messze lévő husky-farmra megnézni jövendő kutyáink szüleit. Meg úgy egyáltalán. Szóval dermesztő hideg, hóesés, egy falu szélén egy hegy tetjén. Nem hittem volna, hogy van Grünaunál is világvégibb hely, de láthatóan van. Szóval röpke két órás autózás után meg is érkeztünk a Mountain Wolf farmra, ahol sok sok husky, 3 malamut és két grönlandi kutya éldegél. Akik szánt húznak, amit aztán turista-attrakcióként sokan kipróbálnak. A huskyk 4-6-osával éldegélnek kennelekben, egy kennel kb. 50 nm. Nagyon helyesek, örülnek ha bemegyünk, ugrálnak próbálják a kaját kivenni a zsbeünkből. Tehát pofátlanok is :)). Amúgy festői környezetben vannak, de én biztos nem laknék ott ahol ők, már csak a hideg miatt sem. De hát hol húzzanak szánt, a sivatagban nehéz lenne. Szóval minden nap dolgoznak, úgyhogy meg is fordult a fejemben, hogy ha innen lesznek kutyáink, akkor vajon azokat hogyan fogjuk ledolgoztatni, merthogy az a tréning amit a farkasok kapnak, nem lesz elég nekik. A fölös energiát meg attól félek egymáson fogják levezetni, és mi nem 4-t hanem 10-t akarunk együtt tartani. Meglássuk. De igazán jól szervezettnek tűnt minden, szépen kiépítve, tipikus É-amerikai feeling. Hazafelé beugrottunk az Ikeába, majdnem sokmindent vettem, de végül aztán semmit. Otthon sütöttünk rákot fokhagymába, amitől az egész lakásom még mindig halszagú, hiába kicsit odaégett... és a gasztronomiai élmény nem volt olyan nagy, hogy azt mondjam megérte. Ennyit a kulináris műveltségemről...

Megkaptam a személyiségtesztem eredményét is, nem sokban tér el attól amit már így is tudtam magamról. Pedig egy csomó kérdésre talán nem is őszintén válaszoltam, egyszerűen mert túl sokan lesznek a végeredmény tudatában azt hiszem.

A látogatás előtt még jött gyorsan egy kamerateam a farkasokat filmezni, standard dolgok, interjú, miegymás. Aztán kedden az ivartalanítás. A téboly már korán elkezdődött, Kurt háromnegyed órával hamarabb megérkezett, mint mondta. Valahol volt is ennek realitása, lévén az évszak legkeményebb havazása volt tegnap. De szegény nagyon izgult, hogy minden rendben menjen, ettől aztán vibrált, kapkodott, zizegett. Aminek az eredménye az lett, hogy berakta mindkét boxot az ő kocsijába és elindult a havas, takarítatlan úton úgy, hogy nem volt nála még mobil sem. Hozzáteszem még azt az apróságot, hogy a kocsija ajtaját nem lehetett becsukni a két box miatt, és az egyik box ajtaja, ami kifele nézett, hamar kiderült, hogy nemhogy nem farkasbiztos, de rosszabb pillanatában Kendra is ki tudná nyitni. Mondjuk Kaspar utazott benne, nagy adag sedalinnal a fejében, de ennek ellenére szemeim előtt az lebegett, ahogy egy benyugtatózott farkast elhagy az úton. Ugyan mondta, hogy majd bevár de van némi különbség kettőnk vezetési stílusa között. Egyszóval úgy vezet mint egy őrült, és most még ideges is volt... A műtétek rendben lezajlottak, odafelé és visszafelé sem hagytunk el egy farkast sem. A doki sajtótájékoztatót is összehívott, káve, fánk, újságírók, meleg, egyszóval jó volt :)

Hazafelé újabb vezetési bravúr tőlem, havas úton, de épségben megérkeztünk. Aztán Zsófiék elrohantak, én meg maradtam a lábadozókkal. Egészen 5ig, amikor is már felgyűlt bennem a félelem a szakadó hóban olyan mértékben, hogy elindultam haza. Illetve indultam volna, ha a kocsi nem akad fent. A parkon belül még gyorsan kitoltak és optimistán elindultam kifelé. Na a parkolóból azonban már nem sikerült kijutni a hó miatt persze. Ó nem gond, gondoltam én, van hóláncom amit majd ügyesen felteszünk és nem lesz itt semmi baj. Hát ez a része a tervnek meghiúsult, merthogy az egy dolog, hogy nekem fogalmam sincs róla, hogy egy ilyet hogy tegyek fel, de hogy ez a Sebastian gyerek ennyire töketlen legyen, hogy ne tudjon segíteni semmiben, na ezt nem gondoltam volna. Ergo egy órán keresztül (5-6ig) küzdöttünk a hólánc felszerelésével, a kezemet nem éreztem, mindenem csupa hó-illetve olvadt hó (TEHÁT HIDEG VÍZ) volt, és a teljes kétségbeesés szélén lavíroztam. Amikor is a park dolgozói meg a KLF-s emberkék elindultak haza és mellesleg gyorsan kihúztak a hóbol, ráraktak az útra és a lelkemre bogozták, hogy lassan, óvatosan vezessek és akkor hazajutok. Hm. A lejtőn alig bírtam felmenni, de végülis hazajutottam. Majd Anna hívott, hogy menjünk vacsizni a KLF-s emberekkel, és hogy eljön értem, ne kelljen vezetnem.

Ezek után hívott Friederike, hogy mi van a farkasokkal, és kissé csalódottan vette tudomásul, hogy bár Kaspar hány, meg kissé bágyadt, mégse gondolom, hogy kint aludnék a kifutóban. Könyörgöm, ez egy farkas, ez mindenből felépül még akkor is magától megygógyul ha átmegy rajta egy úthenger. És semmiképp sem senkinek a gyereke, hanem ha, akkor is max az állata. Naszóval. Mindezek után visszahívott, hogy de ő nagyon aggódik és legyek olyan drága és menjek vissza, nézzem meg hogyan van. Nem mintha sokat tudnék tenni, ha baj van, mivel néha félt tőlem néha meg odajött hozzám. Tehát ha bármi van, megfogni nem tudom, kihez vigyem, egyébként is szakad a hó. Bizony, ez már hiszti a javából. részemről persze. Szóval eléggé nehezen voltam meggyőzhető hogy nyakig érő hóban vezessek vissza arra a helyre ahol kétszer elakadtam, mindezt persze seggsötétben. És teljesen feleslegesen, mert érdemben tenni még akkor se tudok semmit ha baj van. Na mindenesetre azért igent mondtam, felhívtam Annát, hogy saját kocsival megyek, mert még a vadasparkba be kell mennem. Aztán meg Sebastiant, hogy vezessen ő, az én idegeim mára már felmondták a szolgálatot. Szóval elmentünk vacsizni, meg sörözni (hogy kellően tompa legyek és ne érdekeljen a veszély), aztán meg a vadasparkba. Anna volt olyan rendes és mondta, hogy eljön velem, azért csaK jobb érzés ha ketten nem tudunk tenni semmit, mint ha egyedül nem tudok tenni semmit. Szóval persze semmi gond nem volt Kasparral, miért is lett volna, elvégre is farkas. Ja azt elfelejtettem megemlíteni, hogy mr Töketlen mellett persze halálfélelmem volt a kocsiban, ráadásul a saját kocsimban, úgy vezetett, hogy 3X kellett rászóljak, hogy remélem tisztában van vele, hogy se hirtelen kanyarodni se fékezni nem tud. Ez meg csak ment 60-l a 20 cm-s hóval borított takarítatlan úton. A vadasparknál persze Annával ketten toltuk ki a kocsit, mert vezetési ismeretekkel is gyéren rendelkező gyakornokunk naná hogy behajtott vele a hóba, ahonnan meg naná hogy nem tudott kijönni. Ezek után átmentünk az intézetbe, ahol mindenki valami vámpíros filmet nézett, amit én persze stabil idegeimre való tekintettel kihagytam, úgyhogy éjfélig beszélgettem Claudiával, Markussal meg Annával. Aztán szóltam a buddhista világkép kialakítása felé vezető újabb állomásnak (az első állomás Lajos meg Rita volt Németországban, Eriknél), hogy induljunk haza. Most megemlítsem, hogy hazafelé kisodródott egy kanyarban és nekiment a szalagkorlátnak? Az egy szerencséje hogy mindezt 30-l és a korlát előtt lévő félméteres hórétegnek köszönhetően a kocsinak se lett baja. Idióta. Értetlen és idióta. És még legyek kedves vele. Önkontroll a javából és április végéig itt lesz ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Szóval az utóbbi pár nap tanulsága: gyűlölöm a havat. MIndennél jobban. Síeljen a vakhalál. Én biztos nem, tuti nem, annyira utálom. Tegnap fel akartam mondani, mondván erre az időjárásra nem vagyok szavatolva. Ma is még fel akarok mondani, de ma már tudom, hogy csak emiatt felmondani enyhén szólva is hülyeség. Majd holnap már nem akarok felmondani talán. ÉS TAVASZT AKAROK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! MOST!!!!!!!!!!!!! csak tényként megemlíteném, hogy kb 80 cm hó esett egy nap alatt, a kifutóban annyi van, hogy ha éppen nem combközépig süllyedek benne, akkor simán nézelődök kifelé a kerítés felett a megmagasított talaj miatt... vicces lesz ha ez így megy tovább a farkasoknak elég lesz átlépni a kerítést és már kint is vannak.És vannak helyzetek amiben egészen hisztis tudok lenni. Bár ez többeknek vszínű nem újdonság, nekem az.

egy újabb, visszatérő időjárási elem

Mégpedig a hó :) Amiből ma 50 cm frisset találtam amikor megérkeztem a kifutóba. Farkócák köszöntek, aztán délutánra szépen megteltünk újoncokkal. Jönnek bemutatkozni, kedves fiatal lánykák (ergo minden fiúismerősömnek csak ajánlani tudom itt a gyakorlati időt, teljes kánaán..mint bármelyik kutyaiskola). Semmi különös, Kaspar a nap végére azért kicsit besokallt, meg úgy tűnik Taya is. Szegény kislányon nem látszott más, csak hogy nagyon nagyon fáradt. Persze azért lelkesen körözött néha, hogy hátha akad vmi kaja.

Ma Aragorn jól megijesztett. Azzal szórakozott ugyanis, hogy az ablak alatti párkányszerűséget rágja, és olyan erővel cibálja, hogy az egész ház beleremeg. Én meg azt hittem Taya rohamozik a szobában, rohanok ki, Margitnak szólok, hogy hozzon egy valag kaját, erre mit látok? Fiatalúr álldogál és teljes erejével tépi, cibálja a párkányt... Ami meg majd kiszakad. Vicces lesz ha a falis kiszakad majd. És akár meg is történhet az épület stabilitása alapján.

Aztán séták ide-oda, át az egész vadasparkon, Rosieval, Flo-val, farkasokkal, Margitnak tesztsétákat csinálni. Úgyhogy most nagyon nagyon fáradt vagyok. Persze ebbe a reggeli kelés is belejátszhat, mert ugyan elaludtam, de így is 5kor keltem... ami eddig csak mint buli utáni hazaérkezési időpont szerepelt a naptáramban, de nem mint felkelési időpont...ezért nem is járok vidéki versenyekre na.

vagy esik

MInt ma reggel is. De legalább ez azt jelenti, hogy 0 fok körül van a hőmérséklet. Szokványos nap, szokványos programokkal. Taya reggel mintha kisrohamozott volna, mert csak a feje remegett. Aztán farkassimi, szarszedés, touch-screen. Na ez utóbbi viccesre sikeredett. Vagy elkeserítőre ott helyben, utólag inkább egy börleszkbe illő jelenet lehetettem. Szóval miután Shima kész volt, és megpróbáltam kiküldeni, Aragorn gyorsan beslisszant, biztos ami biztos alapon, ha már egyszer bent van akkor csak odajut a számítógéphez is. Mellesleg azt hiszem kezdem megismerni a "monitorfejűek" lélektanát, mégha négy lábon is :) Szóval gondoltam akkor addig berakom az első szobába amíg én a gépet újratöltöm kajával meg elindítom a programját. Arra nem számítottam, hogy ennyire jól fogja elütni a várakozási időt. Egy ideig rendes farkas volt, aztán egy perc után már olyan mint egy farkas. Leszedte a kanapé párnáját és elkezdte miszlikre szedni. Olyan effektíven és nagy hévvel dolgozott, hogy két perc alatt a káosznak akkora szintjét hozta létre, amit szerintem a legelvetemültebb kutya is minimum fél óra alatt hozna létre... Semmi gond, mondtam magamban, beengedtem a géphez, aztán majd csak kirakom. No nem. A kifelé út sajnos azzal végződött, hogy a másik kettő is beszabadult a kibelezett párna mellé (Taya csak azért nem, mert őt a nyakánál fogva kipenderítettem), én meg rohangáltam a két szoba között mint egy idegbajos kotlós, egy jó adag száraztáppal halkan káromkodásszerű szavakat, mint egy mantrát mormolva, hátha. Csak egy nem jött ki, Aragorn. Élvezte a párnabelezést na. Én kevésbé. Azt meg még kevésbé, hogy a másik kettő is rátalált a párnára. Úgyhogy Aragorn számára immár a párna elvesztette báját, és önjáróan gondolta visszanéz a számítógéphez. Ehhez semmi mást nem kellett tennie, mint egy határozott lábmozdulattal berúgni az iroda ajtaját (ami persze csak egyik odlalról csukható, nos ez az oldal persze a másik oldal mint ahol mi rögtönzött börleszkünket éppen előadtuk). Ez volt az a pillanat amikor egy hangosabb b..meg Aragorn is kijött a számon azt hiszem. De szerencsére se az iroda berendezésében, se másban nem tett a továbbiakban nagyobb kárt, onnan egyszerűen kijött. Aztán valami csoda folytán (vagy csak a két szobán át ívelő száraztápból kirakott csinos kis ösvénynek köszönhetően) elhagyta a szétdúlt helységet is. Huh. ekkor lett egy kicsit elegem, hogy miért is kell nekem ezt egyedül csinálnom, miért is nincs itt valaki aki legalább ebben segíteni tudna... majd lesz. Csak mikor már. Bár így utólag tényleg vicces. Főleg ha még fel is lenne véve ;)

Aztán semmi különös, jött egy újságíró vagy mi megtervezni egy jövő hét utáni forgatást, megnézni a helyszínt, stb. Egy kiöregedett hippi, de azért szimpi. Aztán képzés (Kaspar ma minden további nélkül bejött), etetés. Sebastiant megszivattam, vele rakattam szét kézzel a béldarabokat. Nem baj, ilyen az élet. Nekem jobb, mintha én csinálnám. Kaspar elásott egy darabot. Védte is a rejteket egy darabig, aztán egyszer csak belepisilt. Meg mellé is. Arrébb ment, de még mindig nem engedte oda a többieket. Aztán egyszer csak odamehetett mindenki, mire Aragorn is rögtön odapisilt. Majd Taya kiszedte a lukból a maradékot (ez ma igazán az ő napja, evett egy nyulat és még a bélből is jutott neki, mert Kaspar ásott, ő meg megette Kaspar maradékát) és megette. Néha kicsit undorítóak tudnak lenni a farkasok, nem is értem miért is őbelőlük csináltunk kutyát... Philips kutatásai szerint a normális farkasok így jelölik meg az üres rejtekhelyeket, hogy ott már ne keressenek több kaját, hiába van kajaszaga, már üres. Hát igen. A mieinknek még a helyes sorrendet el kell sajátítaniuk.

néha azért süt a nap

persze nem hosszan. Ma pl csak egy napra. Holnaptól megint esik/havazik. Meg persze szerdán is, már előre félek.

Ma vigyáznom kellett Bolita utolsó, még el nem vitt kölykére. Rosie bezárta Bolit a szobába a kölyökkel. Aminek eredményeként amikor megérkeztem egy üvöltő, morgó, vicsorgó Bolita fogadott, aki amikor résnyire nyitottam az ajtót, megpróbált kijutni felhúzott ínnyel. Hm. Még szerencse, hogy valamennyit foglalkoztam már kutyákkal. Elgondolkodtam azon a variáción is, hogy kirángatom a szobából és rommá verem, de aztán csak győzött a józan ész, és megetettem :) ami szintén bejött, semmi gondom nem is volt vele azután. De a kölyök nem volt túl aktív és simán egyedül lehetett volna hagyni, annak csak az volt a fontos, hogy az anyja ott legyen, a többi egyáltalán nem érdekelte. Újra megbizonyosodtam róla, hogy az eurázsiai nem nekem való fajta. Viszont próbálgattam az új kamerát az alvó kutyákon, szerintem amúgy ez a fajta Anyunak való lenne, tényleg. Amúgy is szereti a csaukat, ez meg abból lett.

Aztán a kifutóban elköszöntem Steffitől (szegény, nehezére esett elmenni), aztán átmentem a napra és fotóztam farkast. Néha a földön fetrengve, aminek Aragorn rendkívül örült, és a hátamra állva megpróbálta lerángatni a kabátomat rólam. Shima meg a cipőmet rágicsálta, meg is feleződött az egyik cipőfűzőm. Egy idő után Oszi segítségét kellett kérnem, hogy Aragorn meghagyja a kabátomat és engem se a kapucnimnál fogva rángasson fel-alá. Ilyenkor Oszi odajön és mintha értené miről van szó, arrébbmorogja a renitenskedő elemet. Máskor meg ha csak simogatok egy farkast, akkor is odajön, de nem morog csak az ölembe ül, hogy inkább őt simogassam.

Kaspar-rejtély egy újabb fejezetéhez érkezett ma. Ez tényleg parázik tőlem. Csak tudnám miért. Bár gyanús, mert ma is képzés volt. Persze be akart jönni de aztán inkább elkezdett félni. Erre kitessékeltem és behívtam a többieket. Második nekifutásra már képes volt bejönni és képes volt nem páni félelemmel szemlélni engemet. Utána meg többször oda is jött. Tegnap pont ugyanezt adta elő touch-screen címén. Én kiküldtem, másodikra érdekes módon ott se félt annyira, sőt még dolgozni is hajlandó volt. Bár kicsit megzavarja az új feladata, annyira vicces. MIntha nem fast-mappingelt volna egy percet sem. MIntha nem tanulta volna emg, hogy ha a rosszat nyomja akkor az ismétlésnél a másikat kéne választani. Folyamatosan a rosszat nyomkodja, eszébe se jut a jót választani. Viszont amióta új feladata van, nem hisztizik, nem rombol, nem idétlenkedik. Ugyan járkál fel-alá de ez inkább frusztráció mint hiszti. És mindig magától visszajön és nem érti. Nem érti hogyan lehet rossz. Vicces. És rugdossa a gépet. Finoman, de haragszik rá. Nem úgy Aragorn. Ő nagyon haragszik ha rosszat választ. És teljes erővel rugdalja a számítógépet.

Szegény Taya. Ugyebár két újabb rohamon van túl. És teljesen kivan. Már attól bepánikol ha én odamegyek hozzá és megsimogatom. Pedig szólok előtte, hogy én vagyok, de ettől még mijed. Mit megijed, bepánikol. És a doki meg akarja emelni a gyógyszeradagját. Hát mit mondjak, én nem szeretném. Már így se tud orientálódni, meg van ijedve és ma a kezemre is ráharapott, mert azt hitte kaja. Nem tud úgy odafigyelni mint a gyógyszer előtt. MOndjuk én se tudnék, ha folyamatosan be lennék nyugtatózva... és elfelejtette mi hol van a kifutóban, ezért aztán mindennek nekimegy. Szegényke.

fáradtság

lett mostanság az az érzés, amiben minden nap részem van :( ugyanis Taya naponta kétszer kap gyógyszert, 12 óránként. És mivel Steffi holnap elmegy, az új gyakornok meg még töketlen, ezért ki más 12 órázna mint én. Ja meg persze átálltam a hazautaknál arra, hogy hajnalban jövök, jobb világosban. Valahogy kezdek ráparázni az autópályán vezetésre a kamionos affér óta. Konkrétan sötétben és szar időben gyomorgörcsöm van amíg a pályán vagyunk... És persze az égiek is szeretnek, és rossz idő kizárólag azokon a napokon van amikor én jövök-megyek. De akkor nagyon. Ma is hóviharban vezettem. Haza meg esőben. Kíváncsi vagyok szerdán hó lesz-e vagy eső... ha szavazhatok, legyen eső. Ma még Osziék is izgultak a kocsiban, félre kellett állnom, Oszi úgy hisztizett. Azt hittem ki kell mennie, de nem, csak hiszti volt. Majdnem fejbevágtam a parkolóban, kicsit el lett kapatva.

na megyek is alunni

szájkosár

Szép enyhe nap, ezért aztán minden olvad. Azt hiszem megint főn. Ez gyakori errefelé úgy tűnik.

Szokásos tesztnap, szokásos Kaspar-para, aztán ennyi. Bár ma a számítógépezés helyett Kaspar megint a tűrőképességemet próbálgatta, ezért aztán volt egy 15 perces üresjárata amikor látványosan tombolt két szobán keresztül, csak hogy ne kelljen számítógépeznie. Aztán nyertem, leült és végigcsinálta.

Az ujjam még mindig fáj, főleg mivel azzal a kezemmel tartottam a pórázt amikor Shima kirántotta a vállamat. Meg se mertem nézni de a seb tuti újra felszakadt.

Délután igazi ovisnak éreztem magam újra. Az egész első kifutót elborítja a víz, mivel egyszerre olvadt meg 30 cm-nyi hó persze. Úgyhogy mederbe terelgettük az olvadék vizet, elhárítottunk minden akadályt a víz útjából, igazi homokozós (bár itt homok helyett jeget használtunk) építgetős játék volt. Az eredmény: már csak 5 cm víz áll a kifutó elejében, ahol közlekedünk, szóval ha ügyes az ember száraz cipővel is át tud jutni rajta.

Délután kivittem Tayat is sétálni, Helene-vel meg az új gyakornokkal, Sebastiannal. Gondoltam megint ráteszem a szájkosarat, úgyis olyan szépen tűrte múltkor amikor rátettem. Hát ahogy ráhelyeztem a fejére, most már rögtön nem tűrte olyan szépen. Szerintem ez amiatt is van, hogy szedi a gyógyszert (ami miatt most éppen még mindig a kifutóban ülök, este 7kor seggsötétben) ami tompítja és ezért bármi ami szokatlan jobban bepánikoltatja mint eddig. Most konkrétan elkezdett fetrengeni a póráz végén, ugrált ide-oda, rázta magát, habos nyál jött belőle, szóval bepánikolt. Helenevel ketten alig bírtuk leszedni róla a kosarat. Azt hittem rohamot kap ott helyben. Még szerencse, hogy egy látogató se látta, sztem feljelentettek volna állatkínzásért. Jól nem nézett ki az biztos.

Kurt szokatlan bátorságról tesz tanúbizonyságot. Ma fejesekkel volt megbeszélés, állítólag ma dől el mennyi pénzt kapunk a felső-ausztriai tartományi hivataltól. Úgyhogy szépen öltönyben meg is jelent (persze tipikus osztrák öltönyben) aztán legnagyobb meglepetésemre bement a farkasokhoz őket üdvözölni!! Amikor Kendra láttán megjegyezte hogy ma ne ugorjon fel ha lehet. Éééésss ami a leghihetetlenebb, a farkasok se ugrottak fel rá. Nem is értem. Még Taya se. Mázlista. Mármint Kurt. Tayának nem volt ilyen jó napja, lsd fent...

harapósok

Ma hajnalban elindultam otthonról és 10kor már farkast is sétáltattam a hóban.

Teszteltünk, hogyne teszteltünk volna. Kaspar eladta szokásos és számomra rendkívül egoépítő paráját, de ma mintha egy kicsit pianoban...

Aragorn meg... meg akarta szerezni a zsebemből a párizsit és amikor ki akartam szedni a szájából a zacskót, ráharapott az ujjamra. De nem kicsit, egész du. vérzett. Persze nem direkt, meg nem aggresszióból, de attól még fájt :) ha egyszer tudom, hogy én voltam a hülye. Saját kárán tanul az ember. Jobb lett volna ha csak nézem :).

Aztán persze este meg Taya lyuggatott meg az esti gyógyszer-beadásnál, de tőle mondjuk ezt már megszoktuk. Szegény amióta volt két epilepi rohama, naponta kétszer szed gyógyszert, 12óránként. Pontosan. Ezek után persze szegény én is. Meg szegény kezem.