Mindenkinek vannak rossz napjai. Persze. Hogy errefelé hogy néz ki egy ilyen? Nos hát azt tudjuk ugye, hogy a lakásomban nincs fűtés. Aztán pár hete eltűnt a víz is. Jelentem a víz megjelent újra. Két cm vastagon a fürdőszobában, merthogy víz van, de persze lefolyni azt nem tud. Isteni 3kor felmosni mindent... Szóval most megint nincs víz, merthogy elzártam, mert a wc megállíthatatlanul folyik. Még szerencse, hogy a víz eltűntével kivittem az elektromos fűtést onnan. :)
Ezek után a fantasztikus éjszakai program után az ember bevágódik reggel a kocsijába, hogy bemenjen dolgozni. És indulna el. Csak indulna, mert nem tudom hogyan, de sikerült a kocsinak a nem több mint 5 cm hóban (merthogy direkt olyan helyre álltam persze ahol nincs nagy hó, amúgy persze van vagy 1m mindenhol máshol) teljesen beragadnia. És most a hétvégi erőmutatványomat sem tudtam megismételni (amikor is egyedül kitoltam a beragadt kocsimat a hóból). Hiába minden, tologatás, kerék alá akármi begyürmölés, hintáztatás, nem, makacsul nem indul. Ok. Felhívom Ritát, aki azonnal mondja, hogy akkor nem a WSC-be megy, hanem hozzám és akkor ketten kitoljuk. Nem, nem toljuk ki. Úgyhogy elmentünk a környéken sétálni, találtunk is egy traktoros fickót (vidéki élet előnyei), aki aztán segített kitolni a kisautót. De mire idáig eljutottunk, már túl voltam a kocsi rugdosásán, sírógörcsön, valami a teljes leizzadáson. Nos így hát sikerült fél 9 helyett fél 10re beérnünk. Persze jött a doki a szokásos tréningre a farkasokhoz, túlbuzgó brazil lánykát meg már megint le kellett állítani, hogy most ha lehet csak a dokival dolgoznánk, nem igazán volt idegrendszerem idiótákra. Mire ott kész voltunk, persze 1 órányi csúszás volt a szigorú napirenddel, úgyhogy Marleen sem tudott megfigyelni. Nem gond, akkor a fizetett séta előtt kitakarítjuk a kifutókat. Ha még a nap nem lett volna eddig teljes, most megkapta a koronáját. Geronimo, Yukon és Tatonga voltak a kölyök kifutóban, gondoltuk hozzájuk bemegyünk. Persze Geronimo éppen Rita lapátjával a szájában rohangált fel-alá amikor én beérkeztem a mosdólátogatásból vissza a kifutóba. Mivel bementem a kifutóba, egy pillanatra letette a lapátot, és hogy biztos odajöjjön elkezdtem csipogni. Nem volt túl jó ötlet. Yukon és Tatonga persze teljes lelkesedéssel rohantak hozzám, amire Geronimo is rohamtempóra kapcsolt, persze lapát nélkül. A csipogásnak köszönhetően, Yukon és Geronimo is elkezdtek felugrálni rám, és mivel botor módon a sálamat nem dugtam el teljesen, elkezdték azt is cibálni. Erre már Tatonga nekiment Yukonnak (miközben én lelkesen küzdöttem le magamról a guminyuszivá avanzsált testvérpárt), amitől a két csajszi persze összepattant. Geronimot azonban frusztrálta a hirtelen jött konflikt, azt gondolta kitűnő megoldás lesz viráglelkének megnyugtatására ha elkezd pattogni fel rám. Egy ideig letoltam magamról, erre gondolta bekeményít és elkezdett morogni és a kezemet harapdálni. Szuper. A furcsa az, hogy félni nem féltem, dolgoztam vele utána kajával, hempiztettem is a kis dög persze mindent megcsinált és percekig feküdt kéjesen hanyatt, hogy simizzem a hasát. Persze dolgozni nem tudtunk, a sétások két órával később jöttek mint ki volt írva, Kaspar álló szőrrel ugatta Kendrát és Nanuk folyamatosan teszteli Kaspart, aki ma hanyatt fekve visított amikor Nanukkal “játszottak” (és behúzta a farkát maga alá). Lehet Nanuknak mégis sikerül még idén első helyre érni? És hideg van, dermesztő szél fúj és már megint 9 órát voltam kint. Ja és Uzi már megint az egyetemi klinikán van, annyira szarul van. Állítólag lehet holnapra meghal. Ezek után legyen valaki optimista, nem frusztrált, és türelmes.
Na ilyen errefelé egy szar nap, és még nincs vége…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése