láz

Nos a hétfői séta, amikor esett az eső, és bőrig áztam és utána nem volt időm megszáradni, nos nem igazán tett jót. Már kedden fájt a fejem, szerdán meg köhögtem és csütörtökre aztán bemondtam az unalmast, muszáj voltam otthon maradni. Nem baj, legalább a bérleti díjat ki tudtam fizetni. Szerintem a Csengétől ajándékba kapott torokgyulladás lehet ami elkapott, de előmászni csak akkor volt hajlandó a kis galád amikor már kellően legyengültem. Persze, én a hős, egyáltalán nem vagyok alkalmas betegnek. Már 37-foknál nekem igenis lázam van (hiába mondja mindenki, hogy ez csak hőemelkedés, nincs igazuk, számomra ez már láz...), most pedig egyenesen a 38-39 közötti értékeket döngetem. Na úgyhogy csütörtökön váltakozó pozíciókban feküdtem az ágyamban, algoflexet majszolva, és azon gondolkodva, hogy vajon mit nem hánynék ki. Szegény kutyák meg lelkesen aludtak egész nap. Az egyetlen akit mindez boldoggá tett szerintem Tündérke volt, legalább így nem volt egész nap egyedül. Aztán pénteken elmentem orvoshoz (aki hülyének nézett, hogy mit keresek nála, nincs is komoly bajom, még antibiotikumot se volt hajlandó adni), aki mellesleg úgy néz ki mint ha valami túlméretezett homlokú földönkívüli lenne (tojásfejek c. film? megvan? én ugyan nem láttam az egészet, de a doki teljesen úgy néz ki mint abban az ufók). És még megjegyezte, ha hétfőig nem leszek jobban, menjek vissza. Köszi. De minden éjjel többször kelek fel, mert lázas vagyok, és mert nagyon fáj a torkom.

Na persze én hülye mindezek után kimentem a kifutóba, hogy megnézzem hogyan vannak a farkasok (meg mert senki nem tudta volna megoldani Taya esti gyógyszerezését). Gondoltam beengedem őket touch-screenelni (fűtött helység, ők jönnek be), aztán ennyi lesz aznapra a foglalkozás. De annyira kérték. Úgyhogy volt egy kis tréning is, mindenki fantasztikusan remekelt, utána képzés a kuttyoknak is, ha már olyan hősiesen tűrik, hogy beteg vagyok. Aztán éppen kapcsoltam le a villanyt, mentem volna az iroda felé, amikor meglátva jöttömet, a rendkívül lelkes farkasok persze nekiurgáltak az ablaknak. Amely erőszaknak az ablak a tegnapi napon megadta magát. Eddig bírta, tegnap betört. Persze Kaspar törte be, mikor máskor mint amikor hozzám akar jönni. Nesze neked jó kapcsolat. El is vágta a lábát, amitől a mai forgatás kissé horror-show-ra emlékeztetett. Na de erről majd később. Szóval új gyakornok Annát kiküldtem ablakot összesöpörni én meg nekiálltam a kifutóban Kaspart összevadászni, aki persze halálosan félt tőlem és nagyon vérzett. Egy idő után rájöttem, hogy tulképp még beteg vagyok, és feladtam, mondván belehalni úgyse fog, a kapcsolatunkon meg majd dolgozunk még pár hónapot.

Az éjszakai lázrohamok után ma reggelre lázmentessé váltam, csak a beszéd esik kicsit nehezemre. Úgyhogy hajrá, fél 9től forgatunk ismét, Tierzuliebe a mai delikvens. Interjú, bohóckodás, miegymás, egészen jól bírtam és egészen hamar mindent összehoztunk. Kaspar lába újra (vagy még mindig?) vérzett, ettől a hó vérvörössé vált (szó szerint), amitől a kedves és cuki tierzuliebe cím hát hogy is mondjam...nem állta meg a helyét. A horrorwölfe talán találóbb lett volna. De mindenesetre a farkasok együttműködőek voltak, pózoltak, bár ez lehet annak is köszönhető, hogy 4 napja nem ettek (Kaspar 10 hehe). Aztán kaptak egy szarvasborjút enni, aminek maradványait így 3-4 óra elteltével a kutyák kutatják fel akiket (szerintük) na végre már kiengedtem. Szóval ennyit a kutya vacsorájáról is.