Mert hát akármennyire is kint vagyok időm nagyrészében azért itthon csak Budapesten vagyok. AMúgy nyugis napunk volt, eltekintve attól, hogy a munkamániás farkasok a fejemen ugráltak, hogy csináljunk már valamit. De hát ma éppen takarítottam, és ott nem nagyon tudnak segíteni a farkasok. Hacsak nem a seprű, felmosófa és egyéb takarítószerek ellopásában. De ma valahogy nem volt kedvem 4 farkast fel-alá kergetni a kifutóban egy seprű visszaszerzése végett.... Aztán csak szereztem nekik egy új játékot, hátha azzal lefoglalják magukat. Csakhogy ez Oszi kedvenc játéka is, amiből az lett, hogy elvette Kaspartól, majd terrorizálta az összes farkast, nehogy a közelébe menjenek. Komolyan, még majdnem meg is sajnáltam őket. Mármint a farkasokat. De aztán erőt vettem magamon, és elképzeltem azt, amikor majd négyen vadásszák Oszit, és mindjárt sztoikusan tudtam szemlélni az eseményeket.
Szóval újra itthon, szembesültem a kocsira kapott árajánlattal, és majdnem sírva fakadtam. Egy. Ennyi pénzem nincs. Kettő. MIért, miért, miért engem kell odaföntről ilyenekkel szivatni. Úgyhogy a kocsi marad törött, Ausztriában bezárni úgyse kell...... Teljesen életképtelen vagyok ügyintézés terén, és most mehetek a rendőrségre, a biztosítóhoz , a szerelőhöz, és és és. Amikor még egy rendszeres átutalási megbízást se tudok elintézni....
Megyek és megpróbálom szappanoperákkal elterelni a figyelmemet. Ja és persze az Ivánnak hozott Grappát meg kint hagytam... ha nem rohangáltam volna fel-alá 10 percet, hogy mit hagyok otthon...most már rájöttem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése