fizetett séta

Merthogy ez az új szolgáltatásunk, hogy lehet venni sétát egy farkassal. Vagy kettővel. Mint ma például. Szóval takarítós, nyugis délelőtt után, kivittük Taya-t és Aragornt sétálni az Amlsee-hez. Kendra nem jött, Oszi igen. Szuperek voltak a farkasok, nem is paráztak a házaspártól akik jöttek sétálni velünk. Játszottak, pancsoltak, mentek, jöttek, szaglásztak, kirántották a vállamat, szarban hemperegtek, szóval mindent úgy csináltak, mintha egy idegen se lenne ott. Mindezt 70 Eur-ért (ami persze nem én kapok:) meg két újabb tagért az egyesületbe. És ha belegondolunk, hogy a tagdíj egy évre minimum 100 Eur, akkor annyira nem is volt rossz.

Ma kimondottan bújós hangulatban voltak a fenevadak, simogattatták magukat, követtek mindenhova, pedig éhesek annyira nem voltak. Jó érzés azért ez, na.

Ja és és és kaptam egy visszautasíthatatlan (fene ezekbe a hosszú szavakba, aztán ellenőrizhetem, hol gépeltem el...) ajánlatot! Áprilisban megyek 1 hónapra Amerikába!!!! Indianaba pontosan, a Wolfparkba. Hogy tanuljak egy kis agressziókezelést. MIndent fizetnek, most már vízum se kell, csak én, hogy tanuljak :))) már alig várom. Kutyákat már félig elhelyeztem (Kendráról megkérdeztem Mariannt, hogy bevállalja-e), Oszkár még kérdéses, de nem nagyon tudok olyat aki a világ legjobb fej kutyáját ne vállalná el :)

A kocsim rendkívül hatásosan néz ki, a nagybox, amiben Aragorn utazott, alig fért bele, mert rövidebb lett a csomagtartó 5 cm-vel és a magassága is módosult az egésznek egy kicsit. Nem beszélve arról, hogy a farkasok senkinél nem hánynak a kocsiban, nos Aragorn ma kétszer dobta ki a taccsot, egyszer oda másodszor meg a visszúton, persze az érkezés, motorleállítás stb. előtt 10 másodperccel....

falkavonulás

Volt a mai program. Illetve reggel persze tesztek (Oszkárnak kellett rohangálnia a szájában egy döglött naposcsibével, majd azt valahol elhagynia). Aztán reggeli (a nap fénypontja általában), majd megjött Kurt, egy lábosnyi őzpaprikással. Errefelé sok a vad, mint azt már többször említettem.

Szóval reggeli után felszerszámoztuk az összes farkast és kutyát, és irány a Kasberg (a szemben lévő hegy). Meglepetésre mindegyik farkas, még Kaspar is, relaxáltan jött velünk és élvezte a sétát a napsütésben. Ami két és fél órán keresztül felfelé tartott, majd fél órán keresztül lefelé a hegyen. A kilátás páratlan, minden erre járónak csak ajánlani tudom, persze a napsütés szükséges a teljességhez. Majd visszaértünk, Kaspar jól ledominálta szegény Aragornt, így újból alfa pozícióba emelkedett.

Ettünk egy kis őzpaprikást, majd mindenki elment haza. Csak én maradtam még etetni meg farkast vakarni.

másnap és agility

Szó szerint. Ilyen másnapos régen voltam. Pedig csak sört ittam. Méghozzá jó sört. De nem csak én voltam kevéssé önmagam reggel. Friederikét és barátját reggel 10kor én keltettem némi kiflivel meg vajjal, hogy akkor reggelizzünk együtt. Aztán legnagyobb meglepetésemre megérkezett az a lány, aki majd itt fogja csinálni a szakdolgozatát, és ezért egy-egy napra benéz hozzánk, hogy megszokják a farkasok. Persze hogy szólt, hogy jön, hogyne szólt volna. Csak hát azt tudjuk, hogy a memóriám milyen fényes. És szelektív. Szóval amikor megláttam az esőben, szegényt, azonnal behívtam őt is reggelizni. Reggeli után tesztek, szerencsére most egy sorozathoz én nem kellettem.

Az eső délutánra elállt, úgyhogy elmentünk agiltyzni. Valahogy nem is tudom hogy éreztem magam. Persze edzést tartottam Annának és Friederikének. A saját kutyáimra alig tudtam koncentrálni. Oszkár nem bánta, semmihez nem volt kedve, főleg nem az agilityhez. Hagytam is a francba, lévén az egész kutyaiskola kiképzőgárdája engem bámult, hogy hogyan agilityzek és mit mondok a többieknek. Nem éreztem magam kínosan, á dehogy. Utálok szerepelni, ilyenkor mindig zavarban vagyok. Viszont Kendrát meg kell dícsérnem, teljesen aranyosan és jól viselkedett, futni is hajlandó volt, szóval cuki. Szegények, itten nem nagyon értenek az agilityhez, de én meg nagyképű vagyok. Különben is, ingyen ugrálhatok náluk. Amúgy tényleg nagyon rendesek velünk.

Ja azt elfelejtettem, két hét múlva a Welt der Wunder jön hozzánk forgatni. Két napra. Pro7. Szóval otthon is mindenki meg tudja nézni :)))

tervezgetés, sörözgetés

Korán reggel újra irány a kifutó. Találka a parkban a jövendő Science-Park alapító gárdájával. Jó érzés, hogy én is közéjük tartozom. Szóval elindultunk kifutókat tervezni és eldönteni melyik állat maradjon és melyiknek kell mennie. Vagy halnia. Durván hangzik, de ennyi vadásszal körülvéve, sajnos a szarvasoknak rövid életük lesz...mivel nekünk nem kellenek, sajnos nem elszállítani fogják őket. Ilyen az élet. Szóval 8-10-ig az immáron hideggé fordult időben mentünk és mentünk és terveztünk és terveztünk. Majd folytattuk a tervezést a lányokkal hármasban délután kettőig. Helyszíni szemle, listaírás, kifutótervezés. Nagyon izgi. És hihetetlen egyben.

Eszter kérte, menjek haza ma. Nem sikerült. Erre telefonon elmesélte, hogy bár azt mondta, valami minisztériumi díjat fog kapni, valójában az esküvőjére hívott volna haza, ahol én lettem volna a tanú. Paff. Nem akarom részletezni a lelkiismeretfurdalásom mértékét, de a Himalája nem is látszana mellette.... Szóval elmentem este egy sörkóstolóra, hogy legalább leigyam magam.

A sörkóstoló egy Laarkirchenben lévő bankban volt, a törzsvendégek részére. Itt van egy kiállítás a farkasainkról, ennek apropóján meghívtak minket is. Hiába mi borkóstolót tartunk, errefelé ugyebár a sör a nemzeti ital. Szóval. Mivel reggel ettünk utoljára, mindhárman Zsófival és Friederikével az első pohár, amúgy nem túl gyenge sörtől eléggé berúgtunk. A bank igazgatója külön, név szerint bemutatott mindannyiunkat, még engem is. Aztán Kurt is megtette ugyanezt, amikor ő mondott beszédet. Azt mondta, ők hárman irányítják ugyan a kutatóintézetet, de nélkülem semmire se mennének. Hüpp, jól esett. Végre egy hely, ahol ki is mondják, hogy jól és eredményesen dolgozom.

Kis város, vidék, falvak. Mi a közös bennük? Hogy mindenki ismer mindenkit. Itt a sörkostolón pl a bankigazgató (lederhose persze mindenkin volt aki pasi, és tradicionális népviselet minden magára valamit is adó nőn is ott volt) bemutatta a társaságnak az újonnan ideköltözött és vállalkozást, vagy boltot üzemeltető embereket. Ez nekem hiányzik otthon. Kaptak egy lehetőséget, hogy 5 percben beszéljenek magukról és a boltjukról és hogy meghívjanak mindenkit magukhoz.

Aztán persze megérkezett a fúvószenekar is, szóval semmi nem hiányzott. A bűntudatom miatt elég rendesen a lerészegedésre koncentráltam, sikerrel. Fél egy után értünk haza, sajnos egy szakaszon még vezetni is muszáj voltam, mert a többiek nálam is jobbak voltak az ivászatban, ennek megfelelően én voltam a legjobban képességeim birtokában. De nem végig csak a szomszéd faluból hozzám hazáig. Huh, túléltük, rendszer nem lesz belőle.

és tesztek újra

Mariannal viszonylag korán kimentünk a vadasparkba, farkast sétáltatni. Elvittük Shimát, aki végigparázott 30 percet Marianntól, majd Aragornt, aki jókat játszott a fűben. Meg átalakult kutyává. Mariann úgy viselkedett vele, mint bármelyik képzés alatt álló kutyájával, aminek az eredménye az lett, hogy első szóra, első hívásra rohant oda hozzá, mindent félbehagyva, istenként nézve fel rá. Ez a hozzáállása Mariannhoz annak ittléte alatt végig megmaradt. Hihetetlen. Bár Aragorntól nem ez volt az első meglepetés a mai napra, mint az később kiderül.

Dél körül megérkeztek Zsófiék, különböző tesztekkel a tarsolyukban. A tesztek a már már hagyományossá vált 6 hónapos tesztek, amiket itthon is csináltunk. Szóval ül, fekszik, szájkosár, elérhetetlen helyen lévő hús (kérnek-e segítséget rám nézéssel), ééééssss húsletiltás. MIndegyik (igen még a vak Taya is!!!) visszanézett rám, hogy esetleg nem segítenék-e kivenni a húst a ketrecből. Ja persze az ül/fekszik/szájkosár rutin dolog számunkra, ennek megfelelően teljesítettük. Aztán húsletiltás. Zsófiék kicsit morcosak voltak, mivel sztem egy farkast nem lehet letiltalni kajáról. Ennek megfelelően nem is óhajtottam hülyét csinálni magamból, hogy abszolút minden hatás nélkül üvöltözzek egy farkassal. Szóval egyszer azt mondtam hogy nem, aztán hagytam, hadd egyék meg a húst. Persze Friederike is megpróbálta, lévén szerintük én nem veszem komolyan ezt az egészet. Megnyugtatásomra, neki ugyanúgy nem sikerült megtiltania nekik, hogy elvegyék a húst. Pedig ő komolyan vette, tényleg. Aztán jött Aragorn. Akire kétszer(!!) rászóltam, majd otthagyta a húst!!!!!!!!!!!! és csak akkor vette el, amikor megengedtem neki. Egyszerűen hihetetlen volt. Tényleg nem farkas, hanem fekete németjuhász....

Aztán még egy kis beszélgetés Mariannal, majd elmentünk megbeszélésre egy közeli vendéglőbe. Először csak farkasos dolgokról, aztán már a Science-Parkkal kapcsolatban. Szegény Mariann, sokat nem tudtam vele foglalkozni, lévén iszonyatosan kellett koncentrálnom, hogy követni tudjam a beszélgetést a hangzavarban. De a vacsi finom volt, este 11ig tartott. Itt is hoztak ingyen pálinkát az este végén, csakúgy. Azért vannak az osztrákoknak is jó szokásaik, na.

fön

Azt hiszem így írják azt a meleg levegőtömeget ami a hegyek között néha néha megjelenik és tanultunk róla földrajzórán. Homályos emlékek csupán, két okból is: 1 a földrajzot soha nem szerettem és 2. ezek a meteorológiai dolgok mindig kicsit furcsák voltak számomra. MIndegy, a lényeg, hogy szerdán itt kellemes nyári időnk volt, 26 fokkal. Itt. Amikor ez még nyáron is melegnek számít. Az egyetlen furcsa dolog a szél és a hozzá tartozó különös csend volt. Ja valamint, hogy a farkasok és én is átalakultunk álmatag, kóválygó lényekké. A különbség csak az volt köztünk, hogy ők elmentek aludni, amit én nem tehettem meg, lévén egy vadasparkban, egy kifutóban tengetem napjaim, és a látogatók előtt azért csak nem aludnék nyugodtan :) ennyire azért nem vagyok exibicionista....

Szóval különös meteorológiai jelenség, érdekes volt átélni. Most legalább megtanultam :). Mert mindehhez hozzátartozik, hogy a hegyeken kívül ilyenkor esik. A helyzet általában fordítva van, szóval ez egy újabb ok volt az örömre. Délután megérkezett Mariann, és elvarázsolta az összes farkast. Kaspar leült neki, pacsizott, szóval mindent megcsinált amit amúgy csak ismerősöknek szokott. Hiába, Mariann egy varázsló, ezt tudjuk róla. Együtt megvacsiztunk a tesztszobában, ami azért csak egyedi, vacsora négy farkassal, jéghideg helységben. Bár van aki ezért még fizetne is azt hiszem. Nekem csak a hideggel van bajom a kéregető farkasok viccesek.

Viszont Jeffet megtámadták a farkasok, még szerencse, hogy tudta kezelni a helyzetet. Viszont több idegen kutya nem jön a kifutóba, azt hiszem elértük a pontot amikor veszélyessé vált a helyzet. Kutyákra. Nem emberekre. Bár nagyon kinyílt a csipájuk emberekkel is. Sztem Shima vagy Kaspar nemsokára elkezdenek idegeneket csipkedni. Vagy nem. MIndent én se tudhatok ugyebár :))

back again

A tegnapi szokásos bemelegítő nap után, amikor is alig történik valami, csak elmegyünk sétálni a farkasokkal, ma inkább teszek veszek a kifutóban... Farkasok szokatlanul nyugodtak, nem is értem. Örülnek, köszönnek, aztán mennek is aludni. ÉÉÉÉSSS ami még hihetetlen még mindig szép az idő!!!!!!!!!!!! ez errefelé szokatlanul és ritka kincs :) mindegy, élvezem. A patkányt otthon már simán ki tudtam szedni a dobozból, szóval ott nem tartottam üldözéses jelenetet. Bár azóta mintha utálna. Minden oka megvan rá, lássuk be. És hát a farka nem néz ki valami jól, így bőr nélkül. De remélem túléli.... Mariann jön holnap, kíváncsi vagyok mit szól a kis fekete ördögökhöz. Bár ördögi mivoltukat ő nem hiszem, hogy fogja látni, azt csak az ismerősöknek tartogatják :) mindenki más szemében kicsit félénk és rendkívül kedves állatoknak tűnnek. A humorérzéküket (komolyan, mintha lenne nekik) csak nekünk tartogatják.

Azt hiszem bajban leszek a vadasparkban :) most szóltak, hogy légyszilégyszi tartsam pórázon a kutyákat, mert csapdát állítottak fel egy rókának a saskifutónál. Ezek szerint mégis látták, hogy Oszi ált. póráz nélkül rohangál :). MIndegy, annyira nem zavar, úgyis ők lesznek vendégek a mi intézményünkben nemsoká. Addig meg tudok figyelni.