2009. február 3., kedd

szájkosár

Szép enyhe nap, ezért aztán minden olvad. Azt hiszem megint főn. Ez gyakori errefelé úgy tűnik.

Szokásos tesztnap, szokásos Kaspar-para, aztán ennyi. Bár ma a számítógépezés helyett Kaspar megint a tűrőképességemet próbálgatta, ezért aztán volt egy 15 perces üresjárata amikor látványosan tombolt két szobán keresztül, csak hogy ne kelljen számítógépeznie. Aztán nyertem, leült és végigcsinálta.

Az ujjam még mindig fáj, főleg mivel azzal a kezemmel tartottam a pórázt amikor Shima kirántotta a vállamat. Meg se mertem nézni de a seb tuti újra felszakadt.

Délután igazi ovisnak éreztem magam újra. Az egész első kifutót elborítja a víz, mivel egyszerre olvadt meg 30 cm-nyi hó persze. Úgyhogy mederbe terelgettük az olvadék vizet, elhárítottunk minden akadályt a víz útjából, igazi homokozós (bár itt homok helyett jeget használtunk) építgetős játék volt. Az eredmény: már csak 5 cm víz áll a kifutó elejében, ahol közlekedünk, szóval ha ügyes az ember száraz cipővel is át tud jutni rajta.

Délután kivittem Tayat is sétálni, Helene-vel meg az új gyakornokkal, Sebastiannal. Gondoltam megint ráteszem a szájkosarat, úgyis olyan szépen tűrte múltkor amikor rátettem. Hát ahogy ráhelyeztem a fejére, most már rögtön nem tűrte olyan szépen. Szerintem ez amiatt is van, hogy szedi a gyógyszert (ami miatt most éppen még mindig a kifutóban ülök, este 7kor seggsötétben) ami tompítja és ezért bármi ami szokatlan jobban bepánikoltatja mint eddig. Most konkrétan elkezdett fetrengeni a póráz végén, ugrált ide-oda, rázta magát, habos nyál jött belőle, szóval bepánikolt. Helenevel ketten alig bírtuk leszedni róla a kosarat. Azt hittem rohamot kap ott helyben. Még szerencse, hogy egy látogató se látta, sztem feljelentettek volna állatkínzásért. Jól nem nézett ki az biztos.

Kurt szokatlan bátorságról tesz tanúbizonyságot. Ma fejesekkel volt megbeszélés, állítólag ma dől el mennyi pénzt kapunk a felső-ausztriai tartományi hivataltól. Úgyhogy szépen öltönyben meg is jelent (persze tipikus osztrák öltönyben) aztán legnagyobb meglepetésemre bement a farkasokhoz őket üdvözölni!! Amikor Kendra láttán megjegyezte hogy ma ne ugorjon fel ha lehet. Éééésss ami a leghihetetlenebb, a farkasok se ugrottak fel rá. Nem is értem. Még Taya se. Mázlista. Mármint Kurt. Tayának nem volt ilyen jó napja, lsd fent...

2009. február 2., hétfő

harapósok

Ma hajnalban elindultam otthonról és 10kor már farkast is sétáltattam a hóban.

Teszteltünk, hogyne teszteltünk volna. Kaspar eladta szokásos és számomra rendkívül egoépítő paráját, de ma mintha egy kicsit pianoban...

Aragorn meg... meg akarta szerezni a zsebemből a párizsit és amikor ki akartam szedni a szájából a zacskót, ráharapott az ujjamra. De nem kicsit, egész du. vérzett. Persze nem direkt, meg nem aggresszióból, de attól még fájt :) ha egyszer tudom, hogy én voltam a hülye. Saját kárán tanul az ember. Jobb lett volna ha csak nézem :).

Aztán persze este meg Taya lyuggatott meg az esti gyógyszer-beadásnál, de tőle mondjuk ezt már megszoktuk. Szegény amióta volt két epilepi rohama, naponta kétszer szed gyógyszert, 12óránként. Pontosan. Ezek után persze szegény én is. Meg szegény kezem.

2009. január 27., kedd

ítéletidő

lett délutánra... Elkezdett szakadni a hó, úgyhogy a jégpáncélt most hó is fedi, ettől aztán mégcsak nem is látni hol esik pofára az ember. Igazi túlélőtúra lesz a holnapi séta a fizetővendégekkel.

De legalább ma mindenki rendes volt. Aragorntól eltekintve, akinek a mai napi hobbija az lett, hogy rángatja a zsebemet és megpróbálja leszakítani. Eddig legalább egy-két próba után feladta. Na ma nem. Legközelebb valamit kell tennem ellene, nem fogja szeretni :)

Rájöttem, klikkerügyileg még képeznem kell magam, most már fel is vettem a kapcsolatot egy lánnyal, aki monkey-worldben dolgozik és klikkereli a csimpiket. Azért is lenne fontos, mert ő nem kutyákkal dolgozik, jól jönne egy kis vadállatos tapasztalat a továbblépéshez. Szóval vidit már csináltam, amint jobb minőségű internetközelben leszek, át is küldöm neki, csak kapok valami kritikát. Nem mintha szeretném a kritikát, de hát abból lehet tanulni.

2009. január 26., hétfő

iskola

Mármint farkasoknak :). Végre egy jól alakult nap. A nap sütött egész nap, nem volt hideg csak tiszta jég még mindig minden...

Ettől eltekintve nagyszerű nap volt a mai végre. Jöttek látogatók is, vmi híres kutyaiskolából Németországból. Kint állítólag elég ismertek. Majd megkérdezem Eriket. Mindenesetre jöttek a farkócák szépen sorban bemutatkozni, kezet nyújtani ahogy azt már jólnevelt állatkáknak illik. Még Kaspar is tiszteletét tette, meglepő módon. És nem ez volt az egyetlen meglepetése mára. A képzésen is hihetetlen volt, mintha kicserélték volna. Eminens lett. NIncsenek illúzióim, csak mára igaz mindez persze. De többiek is nagyszerűek voltak. Aragorn, tele energiával, mindent megtesz, Shima koncentrál és elkezdte a meghajlást tanulni :) És farkasokról beszélünk még mindig :)))))

Amúgy semmi különös, nap, jég, képzés.

2009. január 25., vasárnap

még mindig jeges minden

Amitől persze a séták sem megvalósíthatóak. Mármint csak a tesztséták, azok is csak egy helyen, mert minden le van fagyva.

Szegény Kaspar kicsit megviselte a tegnapi csatája Kurttal. Ma alig akarta felvenni a nyakörvet. Jobban mondva ő egyáltalán nem akarta felvenni. Meg is harapott, bepánikolt, aztán persze megint ki szivatja szegényt, ki más mint én. Persze ennek következményeként, azt már egyáltalán nem szereti ha én a közelébe megyek, de szerencsére a helyzet nem végleges, magától még néha jön. Amugy semmi más nem történt, délelőtt elment Iris is, így aztán a délután nyugalomban telt. Csak egy kis touch-screen semmi más. Szegény kutyák is utálják hogy mindenhol jég van, nem tudok ugyanis semmit dolgozni velük...

És kitaláltam egy új fotótémát: farkas vonyít a kifutóban lévő kis házikó tetején. Remélem holnap meg tudom csinálni.

Taya olyan mint egy alvajáró, elvileg a gyógyszerek mellékhatása, de ma még sétálni se akart, lefeküdt a kifutóval szemben lévő fák közé. Remélem ez elmúlik, szegény nem is önmaga. De legalább újra szépen jár és nem sántikál.

2009. január 24., szombat

átlagnap

Most megtudtam milyen is a jégpáncél. Már reggel gyanús volt, hogy a parkolóba nem tudok rendesen megállni, mert valahogy nem megy rückwertsben a kocsi sehova, csak kipörög a kereke. Szóval a parkoló közepén hagytam a kocsit, mivel ilyen jégpáncél mellett úgyis zárva lesz a park egész nap. Útközben találkoztam a KLF-autóval, persze hólánc volt rajta, hogy tudjon a parkon belül közlekedni. Aztán szépen becsúszkáltam a kifutóba. A baj csak az, hogy volt mára egy fizetett séta és igazán nem tudtam hogyan lemondani, lévén az emberek Németországból jöttek.

A nap hétágra sütött egész nap, ez a jégpáncél vastagságán és csúszósságán egyáltalán nem változtatott semmit. Pedig még meleg is volt, egész nap nem volt rajtam kabát. Hm. Kínomban még a Kasbergre is felmásztam, hátha ott kevésbé csúszós és oda megyünk akkor majd az emberkékkel sétálni, de mivel egyszer csak úgy tudtam magam megállítani a jeges lejtőn, hogy direkt elestem (ami persze mindkét kutyát eléggé megijesztette, rohantak is hozzám, hogy minden rendben van-e velem), és végig attól féltem, hogy Oszit lelöki Kendra a nagy játékban, inkább ezt az ötletet elvetettem.

Végülis találtam egy utat ami úgy-ahogy rendben volt, és ott kiviteleztük a sétát. Aztán jött Kurt és Rosie sétálni, el is vittek mindenkit egy körre, ugyanott ahol mi sétáltunk. Nem is volt semmi gond, amíg Kaspar sorra nem került. Szegény, eléggé nem akart kimenni, aztán meg persze előadta magát. Hát be kell valljam, meg tudom érteni Kurtot, aki úgy jött vissza a sétából, hogy ezelőtt 20 évvel tuti eszméletlenre veri ezt az állatot. Pedig Kaspar csak önmagát adta, mindig az ellenkező irányba ment mint kellett volna, húzta a pórázt, hisztizett stb. Kurton is látszott, hogy ideges volt, meg is jegyeztem neki is. Aztán meg Kaspar touch-screen teljesítményén is látszott hogy kikészült előtte. Ugyan bejött, de aztán nem figyelt oda, össze-vissza bökdösött, szóval nem bírt a fenekén megülni.

A nap végén még kaptam egy kérdőívet, személyiséget határoz meg embereknél. Kíváncsi leszek, ilyet még magyarul se töltöttem ki, meglássuk kijön-e személyiségem sötét oldala ;P

2009. január 23., péntek

sramli

Csak a szokásos történik mostanában, bár attól is függ kinek :) Na szóval nekem. Tesztek, séták a farkasokkal, touch-screen, sörözés, ilyesmik. Tegnap meghívtuk a vadasparki állatápolókat sörözni. Illetve én hülye bort ittam. Aminak azonnali és másnapi hatása is meglett rendesen. Na de ez van. Szegények, teljes létbizonytalanságban élnek hónapok óta, senki nem mond nekik semmit a jövőről, lesz-e park, nem lesz, mi lesz... Persze mi nem mondhatunk nekik semmit, de ebből is látszik, itt sem rózsaszín minden.

Ma meg megint elmentünk vmi bemutatótermi izére. MIndegy, volt sör, meg kaja, meg egy fél nyugdíjasház :)) Én nemt tudom vannak-e itt fiatalok, de azt hiszem errefelé csak és kizárólag a nagyszülők élnek. És egyszer csak beállított egy humorista. Csövesnek öltözve, és viccelődött meg énekelt meg minden. Filmen már láttam ilyet, de élőben még nem. Annak ellenére hgoy alig értettem valamit (rémes, fél év alatt nem vagyok képes ezt a dialektust megérteni, vagy az én képességeim romlanak, vagy ez már tényleg nem német amin ezek beszélnek...).

Az, hogy nem értem meg őket, néha vicces helyzeteket eredményez, de legtöbbször én érzem magam hülyén persze. Jött egy helyi vadász vagy gazda, vagy ilyesmi, hogy az elhullott állatait odaadná a farkasoknak. Annyira gáz, mindig kell mellém vki aki meg is érti... És persze még nagyobb gáz, hogy csak el kell ismételni amit mondott, és máris tudom miről van szó...lesz ez még így se ugyebár