idő

Egyszerűen nem értem. Én viszem magammal a rosszidőt. Vagy valami esőisten vagyok. Bár ezt nem hiszem. No mindenestre két napja szélvihar meg jégeső van odakint. Ettől aztán egész nap ki se mozdulok, hanem irodalmazok, meg irogatok mindenfélét. Ma megyünk valahova tipikus amerikai kaját vacsorázni (értsd hamburger meg sültkrumpli), remélem az hoz majd némi változatosságot. Tegnap bementem a rókákhoz, nagyon kis kövérek meg nagyon kis félősek. És tegnap született egy kisbölény is, de amióta nem MUSZÁJ kint lennem ilyen időben (főleg a szél, és a viszonylagos hiánya a meleg ruháknak zavar), úgy gondoltam, ugyanolyan cuki lesz a hét vége felé is amikor is már jó idő lesz. Elszaladni nem fog, majd megnézem akkor. Holnap elvileg tesztnap lesz, úgyhogy valamit már csak fogunk csinálni. Bár itt senki nem siet sehova. Ettől én az európai rohangálós életstílusommal a falra mászok, de ugyanakkor azért élvezem is, hogy végre komoly feladatok nélküli szabadságon vagyok. Csak a kutyák hiányoznak... Erről jut eszembe, ma áthozta minden itteni farkas-handler a kutyáját is. Nagyon vicces, ugyanúgy bánnak a kutyákkal mint a farkasokkal, el tudjuk képzelni milyen eredménnyel. Nem is értem, a farkasokat mintha egyértelműen dominálták volna, a kutyákkal miért nem ezt teszik? De persze azért már láttam rosszabbul viselkedő kutyát is, mint ezek. De egy hangos szó, egy rászólás nem hangzik el, akkor sem, ha az eb két első lábát felteszi az asztalra, vagy az egyik lányka vállán ülő patkányt akarja lerángatni teljes lelkesedéssel. Hm.... örülök, hogy az én kutyáim meg vannak nevelve.

mindennapok

Ma éppen egy csontkovács járt az itteni farkasoknál. Egyszerűen nem értem. Olyan állatokat tartanak életben, akik már járni sem tudnak. Szó szerint. Fókaként közlekednek a kifutóban. És szellemileg teljesen ép még szegény csak mozogni nem tud. Hát én tuti már elaltattam volna. Na mindegy, nem az én állataim. Na de az érdekes volt, hogy amikor bevitték a csontkovácsot a nagy falka (nagy, szóval 6 állatból áll) területére, és az egyik egy idő után elkezdett vele szemétkedni, a cipőjét csipkedni meg ilyesmi, akkor hogyan álltak csatasorba és védték meg. Pat elállta a farkas útját, Monty meg Gale pedig hol a farkánál fogva húzták el, hol meg nekilökték egy dominánsabbnak, hogy az megverje. Szép összmunka volt meg kell hagyni. Ja és persze esett egész nap. Bár azt már megszoktam. Délután elmentünk bevásárolni. Hihetetlen, hogy egy ilyen kis városban mint Lafayette, két hatalmas tesco-típusú üzlet is van. De persze a tesco-nál sokkal de sokkal nagyobb. És mindenből olyan választék van, egyszerűen nem is tudod melyiket vedd. Nem 10féle mondjuk fagyasztott pizza van mint otthon, hanem 50. És mindent de tényleg mindent lehet itt is kapni. Szóval a fogyasztói társadalom elég szépen látható itt. Nem úgy mint otthon, az otthoni piac gyenge kezdő ehhez képest. De a kövér amcsik még mindig váratnak magukra. Van egy-kettő de nem olyan sok, mint azt az ember elképzelte. Mellesleg rájöttem, hogy Indiana meglehetősen konzarvatív állam. Pl alig vannak feketék, kínaiak, indiaiak, mexikóiak. Az itteni önkéntesek között is alig vannak. Ja és persze gyorsétterem minden sarkon. Még mindig nem voltam bent, senki nem is érti, miért nem akarok bemenni. Egyrészt, mert otthon minden nap farkasok között vagyok. Akkor azért nem akkora élmény, hogy bemenjek egy falkába. Másrészt meg megfigyelni jobban tudok kívülről, ha bent vagyok, az állatokra kell figyelnem, míg kívülről az ember-állat interakciót tudom zavartalanul nézni. Persze itt mindenki rá van gyógyulva a huuu menjünk be a kifutóba élményre, nem is értik, hogy én miért nem. Meg ez a fan-club hozzáállás az egyes állatokhoz, ez teljesen új nekem. Képesek ott ugrándozni, meg külön utánajárni, hogy egy adott farkas bundájából kapjanak egy marékkal (amúgy most vedlenek, tehát mindegyikből jön a szőr rendesen). Hiába, amerikaiak és fiatalok :) mármint a többi intenship-students akik itt vannak.

first day

Hát igen. Az első napom ami teljes itt. Persze, az isten háta mögött vagyok már megint, de úgy tűnik én csak ilyen helyeken érzem jól magam. Nos hát reggel teszteltünk egy kicsit, de itt két óra alatt két farkast sikerült letesztelni, szóval a hatékonyság nem valami nagy. Viszont mindenki nyugodt, senki nem siet sehova, jóleső nyugalom a rohanó otthoni világ után. Azután persze ebédszünet, aztán körbevittek, hogy elmondják mi hogy van, illetve mi hogyan működik itt. A farkasokat dominálják ők is, csak nem fizikailag, hanem finom kis kommunikációs jelekkel. De veszik az állatok, mindenki erősen szubmisszív Pat-ékkel. Ma volt egy meleg helyzet, az egyik farkas elkezdett bevédeni egy helyet egy betanuló handlertől, aztán meg arcon kapta Pat-t. Aki erre pofafogás, orrpuszi, minden lerendezve. Alapvető filozófia itt, hogy a szubmisszív viselkedést megjutalmazzák, ezáltal is gyakoribbá téve előfordulásukat.
A farkaskifutó környékén enni, illetve futni senkinek sem szabad, még a látogatóknak sem. Kaját csak a 4 handlertől kapnak, nem is feltételezik, hogy másnál is lehet kaja. Mindenki amúgy kedves és szívesen beszélnek bármilyen farkas-kezelésről amiről csak kérdezem őket.
Pat délután megmutatta, hogy ő hogyan kezeli a pórázt, hogy a farkasok ne húzzanak, végülis ktuyán is kipróbálom majd meg farkason is. Finoman rángatja őket, de ő valahogy úgy magyarázta, hogy kibillenti egy kicsit az egyensúlyából.

Ja és leégtem!! mármint a naptól!! mindenki hüledezik, hogy hú jajj meg minden, de nekem 6 hónapnyi tél után kimondott élmény :) Ja és az is vicces, hogy itt bizony szabadon él oposszum meg mosómedve, és az a madár is, ami ha a fészke veszélyben, szárnyatörött bicegőt játszik, hogy elcsaljon a fészke mellől. Ma élőben láttam az előadását, a fészke mellett álltam ugyanis 5mre anélkül, hogy észrevettem volna. Meg teknősök minden mennyiségeben, és láttam ma keselyűt is repülni. Szóval azért vicces.
Holnap megyek biztonsági oktatásra, meg kérdezgetni mindenkit mindenről.

utazás amerikai módra

Hááááttt egész nap repülőzni... na nem leszek elfoglalt manager az már biztos. Szóval reggel az időeltolódás miatt már 3kor ébren voltam (nektek az 8 vagy 9), de visszakényszerítettem magam aludni (részszint, mert semmit nem tudtam volna magammal kezdeni, és persze mert a hatágyas szoba tele volt, mindenhol aludtak és szerintem senki nem ugrott volna a nyakamba egy három órai kelés ötletétől). Na ennek is van előnye, legalább emlékszem mit álmodtam 7ig. Aztán összeszedtem magam, és a tegnapi tapasztalatokból okulva most hívattam egy taxit a repülőtérre. Megérte, feleannyiba került. Aztán check in, irány Washington. Némi dugó alakult ki induláskor (igen, a repülők álltak dugóban!!), így aztán kicsit megkésve érkeztünk. Aminek az eredménye némi tanácstalankodás és csatlakozás majdnem lekésése lett Washingtonban. Szerencsére az egyik repülőtéri alkalmazott megsajnált és "olyan elveszettnek nézel ki" mondat után berakott a buszba ami elvitt a beszállóhelyhez. Nos Indianaban landoltam (meglepően nyugis ámde semmiképp sem kicsi repülőtér) és elkezdtem megkeresni a shuttle-t ami majd Lafayette-be visz. Meg is találtam, el is értem. A sofőr a bőröndöm bepakolásánál azzal kezdte, hogy melyik megállóban szállok majd le. Mondom Lafayett. Mire mondja, jó de ott hol. Fogalmam se volt. Erre egyik utastársammal kitalálták, hogy a Best Western nevű lesz a legjobb (mindenesetre vicces, hogy te érted, hogy mit beszélnek, de ők nem értik meg amit te válaszolsz angolul és mellesleg nyelvtanilag helyesen, csak éppen nem amerikai hanem német akcentussal... szóval ott azért már dühös lettem amikor a sofőr az utastársat kérdezgette, hogy mit mondtam). Na a lényeg, felszáltam és a segítőkész utas (s.u.) magyarázkodni kezdett, hogy nem minden amerikai olyan bunkó ám mint a sofőr és egyáltalán nem tetszett neki ahogy velem beszélt. Pedig a magyar buszsofőrők viszonylatában még akár udvariasnak is mondanám :) Nos hát a buszon S.u. felajánlotta a mobilját, hogy telefonáljak róla, hogy tuti jöjjenek értem. Aztán amikor nem vették fel, fél óra múlva megint odaadta, hogy próbáljam meg mégegyszer. Na aztán leszálltam, majd várakoztam 2 órát, átkozva azt, hogy nincs mobilom. Pedig kétszer be is túráztam a hotelba, ami előtt várakoztam, hogy használhatom-e a telefonjukat. És mivel a helyi hívások ingyenesek...hát igggeennn. Ami még vicces, hogy ha itt veszel mobilt, annak az előhívója a helyi szám lesz, tehát bár Helene valahol a rákban van konferencián vagy min, őt is innen ingyen tudtam felhívni. Na így már megértem miért is lóg mindenki fején vagy fülén a telefon folyton. Hát mert helyi viszonylatban még a mobil is ingyen van. hah. Na aztán csak megtaláltuk egymást a gyerekkel aki ide hozott, csak megkértem, ugorjunk már be venni valami ennivalót, mert az nincs nekem semmi. Nos mit mondjak. Eddig nem értettem, hogy lehet azon problémázni, hogy túl sok a kaja. Nos itt vagy mindenki 6-8 gyerekkel él, vagy nagyon sokat esznek (bár a kövér amerikai még mindig ritka jelenség), de semmit nem lehet kapni kis kiszerelésben. Akartam venni kis vajat. Nos csak jumbo méret van, láthatóan itt az a normális. De mindenből. Döbbenet. Itt minden nagy. A kocsik, a házak, a kaják, minden.
Viszont itt egy egyszerű tesco jellegű hipermarketben is lehet kong játékokat kapni (nem hozzáértőknek ez a cucc otthon most jött be és eddig kizárólag webshopokban, vagy specko üzletekben kapható, a tesco a kutyacuccokból csak a silány és kommersz dolgokat árulja). Meg halakat is lehet venni. Igen, élő, akváriumi díszhalakat. Nos hát aztán megérkeztem ide, a parkba. Mivel mindenki egy konferencián üdül, ma még csak a dormitory legénységével (jobbal mondva lányaival-mert ide is csak lányok jönnek) találkoztam. Kedvesek, mosolyognak, lelkesek, minden awsome és egyáltalán. Majd holnap beindul minden. Viszont, és ez már New Yorkra is igaz volt, meglepően otthonosan érzem magam. Itt is (bár ez szerintem a saját lakásomra emlékeztető tisztasági és rendezettségi állapot miatt is lehet). Na de a konyha itt is baromi nagy, a mikro is, a szobak is, minden persze. Kivéve a zuhanyzot. No de megoldunk mindent.

new york new york

Nos hát. 9 órányi repülés, viszonylag gyors határátlépés és már itt is vagyok. Most már félálomban, időeltolódás meg minden. Mivel sok időm nincs, lévén holnap megyek is tovább, ezért a repülőtéren gyorsan fogtam egy taxit (persze amilyen mázlista vagyok, egy hiénát, le is húzott rendesen), és irány a szállás. Ami Manhattenben egy hostel, legalább a Central park közel van. Nos gyorsan lepakoltam (hatágyas lyuk, emeletes ágyak, ablak lesötétve és ezerrel zúg egy légkondi), de legalább van wc meg zuhanyzó a szobában. Nos cuccok ledob és indulás gyalog a time square felé. Persze eltévedtem, pedig hát New York tervezése nem túl bonyolult... de hát nem is én lennék. A séta alatt 3X is megismételtem ezt a bravúrt. Rengeteg ember, zsúfolásig telt utcák, felhőkarcolók, lesétáltam az Empire State Buildinghez is hamár. Meg Broadway persze (színház alig van rajta, ellenben tele van jegyüzérrel). Tömegutálatom isteni táptalajt kapott magának, mert tömeg az volt. A közlekedési morál érdekes, mindenki dudál a gyalogosok meg nagyjából figyelmen kívül hagyják a lámpák jelzéseit. Mindenki vagy telefonál, vagy zenét hallgat, vagy turista. Ja és bár a minta nem reprezentatív, de kövér amerikait nem nagyon látni.... Amúgy nem vágodtam hanyatt a várostól, de hát ez nem meglepő. Most szerintem semmitől nem vágódnék sehova. De azért a Hard Rock Cafét megnéztem :) csak sokan voltak, úgyhogy be nem mentem, csak összekoszoltam az üveget kívülről. Most meg megyek is aludni.

festői táj és új otthon

Hát az utolsó estém Grünauban (bár akkor mégnem tudtam, hogy az utolsó lesz), egészen jól sikerült. Rendeztünk egy tábortüzet, (részemről) mérsékelt mennyiségű alkohollal az Alm partján, a KLF mellett. Egyszerűen györnyörű volt. Most, ha visszagondolok, szinte sajnálom, hogy elköltözünk. Alm, a telihold tükröződik a patak vizén, hegyek a háttérben... És persze jó társaság, tábortűz, beszélgetés :)

Aztán másnap megnéztem leendő lakhelyemet, alig dombos, de szép kastélya van, és tuti, hogy nem lesz annyi gondom a hóval. Szóval nem rossz. Csak még lakást kell találnom, de minden úgyis megoldódik. Mint mindig.

A farkasok is az utóbbi hetek hercehurcája után végre jógyerekek lettek és hihetetlenül jól, nyugisan és kooperativan viselkedtek. Igazán nem szívesen hagytam ott őket egy hónapra, Aragorn oda is jött elköszönni, pedig tele volt a hasa, mivel épp előtte kaptak egy egész szarvast. Shima viszont ahelyett, hogy a kaját várta volna, inkább hátrament Zsófihoz és száraztápért ült, feküdt stb-t csinált. Döbbenet. Nem a szarvas kellett neki, hanem a szórakozás egy emberrel. Ja és a farkasok találékonyságáról csak egy mondat: amikor Shima látta, hogy Taya kap egy nyulat és ő nem... nos akkor átbújt a drótkerítés egyik lukán, amiről korábban azt gondoltam volna, hogy még a macskám se fér át. Szóval huuu.

történések

Kissé felgyorsultak az események itt is, meg otthon is, én meg csak kapkodom a fejem és próbálom a felelősségeket hárítani. Nem mindig egyszerű.

Szóval Grünauból kirúgtak minket, de no problem, megyünk Bécs mellé, Ernstbrunnba. A hegyeket sajnálom, de amúgy semmit, kicsit nehéz volt zöld ágra vergődni az itteni népekkel. És azok, akikkel a KLF-ből együtt szoktam lógni, nos július fele ők is elmennek, szóval itt maradtam volna egy világvégi kis faluban tényleg egyedül. Még egy sört se lett volna kivel meginnom. Na de ez már nem az én gondom, Ernstbrunn megyek! Állítólag ott nagyon kedvesek az emberek, meg várnak is, meg már most azon gondolkodnak hol tudnék lakni az állatkerttel, szóval huuuu, tündérmese. Meg 200 km mínusz Budapest felé :))) Meg a kutyák sem illegalitásban kéne, hogy éljenek, szóval amióta megtudtam vigyorgok folyton. Csak szegény Kurtot sajnálom, már most kétségbeesett. És nem nagyon tudom, hogyan segíthetnék.

A farkasok is megőrültek persze, miért is lenne az élet egyszerű. Illetve mint mindig, most is pontosan tudható, hogy mit miért tesznek és hogy mi hol követünk el és milyen hibákat, csak az utólagos magyarázkodás nem sokat segít. Szóval Kaspar újabb hallgatóra vadászik éppen, valamint nekem is kiosztott egy hátulról belémcsípést. És Tayával közösen Zsófit is sikerült beszorítaniuk. Azt hiszem túl sok volt a feszültség, de most mintha javulna a helyzet.

Először is kicsit depriválom őket, tehát hiába vagyok itt napi 10 órát, csak kb. kétszer 5 percre megyek ki a kifutóba és akkor sincs kaja. Ettől aztán tényleg egymás letaposása megy, hogy ki hogyan juthatna be a tesztszobába, vagy touchscreenelni. Kaspar is, jelentem. Robog be mint a gyorsvonat, lehet rá nyakörvet tenni, és dolgozni vele. Szóval a dolog úgy tűnik működik.

Tegnapelőtt persze Annát is megpróbálta csipkedni meg kísérgetni, ezért aztán Anna maga mellé rendelte Flintet, és úgy jött ki a kifutóból. Szóval a biztonsági szabályokat érvénybe kell léptetni, és betartatni, bár kissé korábban mint vártam volna. És miért? Egy darab töketlen és idióta hallgató miatt. Aki mellesleg és nem kis megkönnyebbülésemre ma távozik. Meg azért, mert a rendszerünk csak olyan emberekkel volt képes hatékonyan működni, amelyek az állatokhoz is egy alapvető érzékkel bírnak. Amit nem lehet mindenkitől elvárni, és sok ember tanulni se tudja, mert nem alkalmas rá. Komoly hiba volt, én személy szerint nagyon de nagyon sokat tanultam belőle, a másik oldalon viszont kaptunk egy olyan viselkedést, ami már megmarad, ami már örökre veszélyessé teszi Kaspart, ami miatt nagyon komoly koncentrációt és merev szabálybetartást biztosítottunk magunknak a következő 15 évre. Az állatban benne volt ez a viselkedés, márcsak bizonytalansága miatt is. De talán nem jött volna elő, ha időben átköltözünk és nem szembesül a területére bejáró idegen/félismerős problémával, és azzal, hogy ő alfaként kéne, hogy kontrollálja ezt az egész helyzetet.

Ami viszont bámulatos, az az, hogy bizony hierarchia van farkaséknál, de ez nem csak az alfa felé biztosított előjogokkal jár, hanem az alfára teszi a falkán belüli egyedek védelmének felelősségét is. Amikor Kaspar Margitot kezdte el csipkedni, akkor bizony (újra csak a mi hibánkból) egy olyan helyzet állt elő, ahol kívülről nem lehetett egyértelmű, hogy Shima most miért is fél Margittól, aki a pórázon tartja és akitől próbál elmenekülni. Erre Kaspar jött felmentőseregként. Ahogy úgy érzi, hogy falkájának bármely tagja kellemetlen vagy veszélyes szituba keveredik velünk, azonnal jön és próbál segíteni. Na nem nekünk persze. Ezt pofázzuk otthon mindig a kutyagazdáknak, hogy egy falka így kéne működjön, de nem hiszik el.

A másik, hogy úgy tűnik nagy szövetségesem Aragorn lett. Kb. 4 napja, amikor kint voltam a kifutóban, Kaspar elkezdett úgy nézni, meg megpróbálni mögém kerülni. Erre Aragorn, aki körülöttem sündörgött, egymás után 4X ment neki és küldte arrébb. Az alárendelt Aragorn nekiment az alfának. Azóta tudok Kasparral olyan jól dolgozni, azóta nem is próbált meg mögém kerülni....

És hogy reményt is lássak a jövőben, süt a nap!! olvad a hó!!! este 8ig világos van :)))))