Egy újabb két tagból álló minifalka. Gero és Kenai. Geronimo, régen Nanukkal, Tatongával és Yukonnal élt együtt, de Nanukkal folytatott hatalmi villongásaik elmérgesedtek és ez oda vezetett, hogy Geronimo a frusztrációját Tatongán vezette le, Yukon lelkes támogatása mellett. Tatonga szegény kicsit kilukadt, így egyértelművé vált, hogy falkát kell bontanunk. Gero megkapta áldozatát Tatongát párnak, Nanuk és Yukon pedig szintén kettesben maradtak. Igen ám, de ekkortájt hullt ki Apacska is a fekete falkából. Gondoltunk egy merészet, és Tatit Apacs mellé, Gerot pedig Kenai mellé tettük. Kenai külön történet, hogy is mondjam, kissé asszociativ. Emberekkel egy tündér, kutyákkal is, de a farkasokat valahogy nem szereti. Pedig ő is az... de mintha erről nem tudna. Mindegy is, szóval minden eddigi integrációs kísérletünk csúnyán csődöt mondott, egyedül testvérével, Wapival volt úgy-ahogy jóban. De eddig nem tudtuk Gero mire képes. Hihetetlen érzékkel kezeli Kenai hisztijeit, nem dől be neki, sőt mondhatni kineveti. Ami használ is, Kenai elfogadta, és boldogan élnek együtt. Két fiúról van szó még mielőtt bárki romantikus szálat óhajtana szőni a történetbe, viszont most fognak majd kapni egy kislányt, Kay-t. Geronimo az egyik olyan farkasunk, akinek esküszöm van humorérzéke, rendszeresen viccelődik. Hátránya, hogy ha frusztrálttá válik agresszív lesz, és hát könnyen lesz feszült. Persze hihetetlen jóképű, igazi fotómodell, már csak azért is mert idegenekhez nem jön közel. Arra ott van Kenai, ő imádja az embereket, bújik, simogattatja magát. Nem annyira ijedős, viszont ha kicsit is megijed, jellegzetes, rettegő-vonyítást hallat, akkor is ha semmi oka sincs rá. Persze mindenei az emberek, ezért imád minden velünk kapcsolatos elfoglaltságot. Igazi kis tündérmackó. Nem mintha Gero nem az lenne, velem az, sőt néha még az ölembe is üldögél, mintha kis kölyök lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése