A farkasok szociális kifinomultsága egyszerűen hihetetlen. Mindig elképeszt amikor megtapasztalom, vagy megfigyelhetem. Kutyáim a kölyökfalka tagjává váltak, belevonódtak az egymás közti játszmákba, illetve néhanapján azok áldozataivá váltak :)
Az első folyamat akkor történt amikor a kicsik kb 4 hónaposak voltak. Amarok és Chitto komoly hatalmi harcba keveredtek egymással. Amarok folyamatosan és minden helyzetben Chittot piszkálta, támadta, morogta. És viszont persze. Nem volt olyan pillanat amikor ne egymást csépelték volna, simogatásért, ajtónál, kajáért, csak úgy, mert a másik elment az egyik mellett, szóval egyfolytában. Aztán egy szép napon Amarok átlépett egy határt. Hogy pontosan mit, nem tudom, de azt tudom, hogy lelkesen próbálta azért a többieket is terrorizálni amikor csak tudta. Ez nem volt egy bölcs taktika a részéről. Ugyanis a forduló napján mint említettem elvetette a sulykot Chittoval szemben, mire a többi kölyök mind Chitto pártjára állt és alaposan elverték együtt 5n Amarokot. Persze sérülés nem nagyon történt, max. lelki. Utána Amarok még pár napig erősen behódolt Chittonak és el volt felejtve az egész. Minden visszatért a régi kerékvágásba, a bűnös bocsánatot nyert és folyt az élet tovább.
A másik ami mindig elképeszt, az, hogy hogyan szerzik meg a kívánt tárgyat a dominánsabb egyedektől. Először is kezdődik a kiszemelt megközelítésével. Persze szubmisszívan de kimondottan idegesítően. Erre a másik elkezd morogni, fenyegetőzni. Azon a határon nem mennek belül, hogy pofont is kapjanak, csak várnak. Szóval egy idő után lefekszenek "aludni". Aztán a következő lépés a szép lassan közelebb kúszás. Persze kiszemelt dominánsunk újra morog, fenyegetőzik, de egy idő után abbahagyja. Tehát közelebb lehet feküdni. Majd jön a végső fázis, idegesítő aktív behódolás, pár pofon ugyan kijár, de egy idő után a dominánst annyira idegesíti a másik, hogy feláll és egy lépést arrébbmegy. Ekkor jön a kívánt tárgy felkapása és a teljes erőből történő elrohanás. A meglopott és dühös másik persze erre üldözni kezdi a tolvajt. És itt jön a legzseniálisabb rész. Az üldözött behódol újra, a hátára fekszik, de mit tesz Isten pont a tárgyra. Ráfekszik. És behódol. Tehát bárhogy csépeli a dühödt tulaj a tolvajt, nem fér hozzá a kincshez, hiszen a másik rajta fekszik. Hát nem zseniális? A domináns egy idő után megunja és arrébbmegy. Ezt a taktikát nem egyszer volt alkalmam megfigyelni, egymás között és a kutyáimmal szemben is. A másik lehetőség, hogy két imposztor összefog, és amíg az egyiket a felháborodott tulaj elkergeti és a kincset otthagyja szabadon, a másik felkapja és elrohan vele. Idén ezt ritkábban láttam, anno Geronimo és Yukon voltak ennek a taktikának a nagymesterei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése