2009. január 21., szerda

doki, farkasok, egyebek

Szegény Taya. Tegnap már nagyon rosszul volt etetésnél, elkezdett reszketni. Ami nem normális egy farkasnál lássuk be. Telefon ide-oda, mára már meg is volt az időpontunk egy állatorvosi klinikára. Hát az odafelé út nem volt problémamentes, azt kell mondjam. Először beraktam Tayát az alu.boxba, amit kaptunk szponzorációba, aztán Kendrát fuvaroztam benne. Hát nem egész 2 km után már félig leszedte az ajtaját, és vissza kellett fordulnom. Merthogy igen vicces lett volna egy farkast és két kutyát szállítani szabadon a kocsiban 40 km-n át. Szóval újra vissza, boxcsere, de a másik boxba már úgy kellett betunkolni. És mivel meglehetősen ideges és rosszkedvű kezdett lenni, nem tudtam róla a pórázt levenni, kénytelen voltam a 10m-s pórázt rajtahagyni. Amit aztán az odaút alatt miszlikre is aprított, behúzva folyton egy újabb darabot belőle. Szóval csinált belőle sok kis, 20cm-s darabot. Aztán megérkeztünk, Taya kocsiból ki, a rendelőbe azonban csak úgy ment be, ha Kendra ott volt mellette, és a fenekébe bújhatott. Aztán altatás, és vizsgálatok hosszú sora. Röntgen, ultrahang, endoszkóp, vérvétel. Ami kiderült, hogy jó a csípője, viszont az emésztése nagyon rossz. A gyomra tele volt folyadékkal, és a két nappal ezelőtti nyúl részeivel. Hm. Szóval kapott rengeteg gyógyszert, amit most naponta kétszer adhatok neki. Az altatásból aztán még délután 4re sem tért teljesen magához, szóval a másik 3-t átzártam a kifutó új felébe, Taya meg maradt a régiben egyedül. Remélem ez még holnap reggel is így lesz...

Aragorn üdvözlési technikája is változik. Jön, puszit ad, majd finoman megharapja az államat. Ha dominancia alapon működne a rendszerünk, azt mondanám, ez kihívás, hogy mit reagálok. De mivel reményeim szerint ez nem így van, ezért mondhatni nem értem. Meg nem szeretem. Kaspar is vicces volt, tegnap meg ma bújt hozzám, puszit adott, bejött képződni, szóval teljesen normális kis farkas volt. Shima meg igazi kis eminens, rohan be touchscreenelni, képzésre, csak Tayával kis szemét. De hát szuka. Meg farkas. Szóval csak önmaga :)

Most derült ki, hogy a magyarok megzsarolták Friederikét, hogy a közös cikkük szerzői közé ő csak akkor kerülhet be, ha engem kitesznek mint szerzőt. Holott elvileg a megállapodás úgy szólt, hogy odaadja az adatokat, ő meg Zsófi is szerző lesz, én meg szintén, mivel a magyarországi munkám nagy része a cikkben van. Kíváncsi vagyok mi lesz a diplomáciai konfliktus megoldása, valami miatt gyanítom az, hogy az én nevem repülni fog. Nem érdekes, meg is lepne, ha onnan akármi elismerést is kapnék a munkám miatt. Abba belehalnának szerintem, főleg Márti. Na de hát pont az ilyen szarkeverések miatt döntöttem úgy, hogy na ez az amiből nem kérek. Eddig úgy tűnik jól döntöttem.

2009. január 19., hétfő

Kaspar

Szóval újra itt, újra egy nyugis nap. Szegény Taya ma nagyon sántikált, fel se akart kelni egész nap. Remélem csak a hirtelen jött melegtől, és holnapra jobban lesz.

Legutóbb amikor szerettük volna egy filmteam miatt megvonyíttatni a falkát, elkezdtünk vonyítani Friederikével, mire jöttek persze mindannyian, de Kaspar nem hagyta, hogy a lányok válaszoljanak nekünk, lemorogta őket, eléggé neheztelt, hogy vonyítottak volna velünk. Furcsa érzés volt, eddig még ilyet nem láttam a farkasoktól. Na persze az eddigi farkasok felett mindig volt egy domináns ember. Most nincs, legalábbis úgy tünik sikerült megoldanunk, hogy ne domináljuk le őket. AMi jóóó hír. És nekem egy kis életbiztosítás.

Ma Kaspar fantasztikus volt amit előadott touch-screen címén. Persze elkezdett sztrájkolni mert miért ne kezdett volna, aztán amikor fel-alá rohangált a két szobában, próbálta tönkretenni amit csak tud, én meg csak ültem, néztem, és seggfejnek becéztem, na egy idő után egyszercsak a szemembe nézett, odament a gép elé, leült a monitorral szemben és két perc alatt lenyomta a 32 próbát. Persze előtte 10 percet rohangált, hátha feladom. De amikor eldöntötte, hogy na jó, végigcsinálja, az hihetetlen volt. Az a tekintet ahogy rámnézett. Ja Steffi az ablak alatti padon ült, amikor még hisztis fázisában volt, És egyszercsak odaugrott mellé és a fejét a szájába vette. Sztem ő is megijedt egy kicsit, én nagyon, hogy ez megőrült (mármint a farkas), rá is kiabáltam, amire csak rámnézett, hogy ezt most komolyan gondolod?? aztán leugrott a padról. Én meg megkértem Steffit üljön arrébb, nem akartam megismételni a jelenetet.

Kíváncsi vagyok előadja-e megint a paráját tőlem ha kiviszem sétálni. Csak hát tegnap akkora jég volt, hogy a kocsi nem ment fel az egyik emelkedőn. Szóval hajnali fél kettőkor kerestem egy másik utat a lakásomhoz, bár végső kétségbeesésemben az is megfordult a fejemben, hogy a vadaspark parkolójában alszom, aztán majd csak lesz valahogy. De szerencsére megtaláltam a másik utat a házhoz :) Na és emiatt aztán nem akartam ma egyiket sem sétálni vinni, kicsit sok volt a jégből ez tegnap este, hogy ma még egy farkas miatt el is hasaljak...

És hát mi mással telt volna ezek után a napom, mint béldarabolással, meg hússzeleteléssel. Ha már nem sétálok, legyen mit csinálnom. Szóval 200 kg gyomor elhoz, feltrancsíroz, hűtőkamrában elszállít, majd a derekam megnyugtatása, hogy nem kell fájjon ahhoz, hogy tudjam, hogy van.

2009. január 7., szerda

kis képzés

Gondoltam ma megnézem mennyit felejtettek a kis farkaskáim. Hát nem sokat. Kivéve Kaspart persze, aki nem bírta eldönteni, hogy bejöjjön-e a tesztszobába, vagy inkább ugráljon neki az ablaknak, hogy ki akar menni. Aztán kicsit bejött, de dolgozni nem akart. Aztán persze megbánta az egészer, számítógépezni már úgy robogott be mint egy gyorsvonat, aztán ki se akart menni. Ki érti ezt...

Dec utolsó napja óta játszanak minden reggel és minden este mind a négyen. Nagyon jó nézni, bár sztem ez inkább játékos rangsortisztázás lehet és nem csak érdek nélküli játék. És most kezdték el, amikor dühöng a párzási időszak. Nekik még nem annyira, majd jövőre.

Ma megérkezett az első szállítmány tehéngyomor. Mind a 4 :) Amit fel kellett darabolni. Azt hiszem ezt a részét a munkámnak a szarszedésnél sokkal de sokkal jobban fogom utálni. Bár valamit illik utálni is, különben, mint többen már kioktattak, nem is munkám van, hanem megfizetik a hobbimat. Szóval mától van munkám is :)))) Nem lenne vele semmi baj, ha nem lenne olyan elképesztően büdös... És ha nem lennék benne biztos, hogy a gyomortartalomban fog fetrengeni az egész falka és ilyenkor persze mindig eszükbe jut, hogy szeretnek hozzámbújni. Mindezt a touchscreen közben jut eszükbe, amikor amúgy is egy kicsike kis szobába vagyunk összezárva. Isteni élmény lesz, alig várom.

2009. január 6., kedd

hideg

Hideg van mindenki szerint mindenhol, de ezek szerint kezdek immunis lenni... Én nem fáztam egész nap. Az gyanús volt, hogy a farkasok vize kb két óra alatt fagy be újra és újra,de én élveztem a kintlétet. Most viszont jó a meleg szobában, azt is be kell valljam.

Van egy pár befagyott vízesés a környéken, rendkívül jól néznek ki, majd készítek fotókat. Persze ma ünnepnap volt, ezért minden zárva, még jó, hogy ma akartam bevásárolni, ezért aztán még kenyér sincs itthon. Hogy miért nincs itt egy éjjel-nappali, rejtély. Illetve nem az, de akkor is. Szóval azért van ami otthon jobb. Éjjel-nappalik, vasárnap is nyitva lévő boltok többek között ilyesmik.

Ma elvittük Kaspart sétálni, azt hittem kinyirom. Pontosan tudja mi az ami felidegesít, mégpedig ha ugy tesz mintha félne tőlem. Ezt sikerült ma röpke másfél órában előadnia... Na mindegy, csak észhez tér. Viszont ma üdvözléskor rámorgott Kurtra. Ha ezt komolyan gondolja, problémáknak nézünk elébe, hamarabb mint gondoltam...

Tündérke egészen jól elvan, eltekintve a rajtkészültségtől ami minden egyes ajtónyitást követ. Azért sajnálom szegényt, de így jár aki mindenhova pisilget ugyebár.

2009. január 5., hétfő

újév

Na jó, csak röviden, újra dolgozom :) és meglepő módon a farkasok nem rendeztek túl nagy örömköröket nekem. Örültek meg minden, de nem annyira mint amennyire számítottam rá.

De azért sétálni eljöttek :) Shima csak úgy, Aragornékat meg megfizették. Mostanság már futószalagon megy a sétáltatás, heti 2 a maximum, konkrétan márciusig teltház van. Bár az is igaz, megfizethető, szóval nem elérhetetlen a dolog. Úgyhogy jönnek az emberek rendesen, mondhatni hosszú tömött sorokban :)

Kaspart nem mertem kivinni, volt sok látogató. Mármint ahhoz képest, hogy tél van. Tele van a környék síelőkkel (mily meglepő), reggel velem szembe jönnek síelni, este velem szembe mennek haza és világítanak a szemembe. Egyre kevésbé megy az éjszakai vezetés, ez lehet a korral jár. A kocsi amugy isteni, most egy újabb része készül megválni a főtesttől, egy szigetelő gumi vagy mi. Mindenesetre most úgy lóg le mint egy túlméretezett villámhárító. Valamint emiatt most nem nagyon lehet becsukni a csomagtartót, hurrá. És persze a fűtéshiány, de már ahhoz kezdek hozzászokni. Legalább az új cipőm melegen tart.

Ma voltunk ebédelni Kurtnál, disznósültet. Anyu reformkonyhájának köszönhetően sztem még nem is nagyon ettem disznósültet (ami nem baj, így legalább ilyen téren is érnek új élmények). Mindenesetre finom volt. Csak a hozzá lévő habzóbor vagy mi hagyott némi kívánnivalót maga után. De hát nem lehet mindn tökéletes. Almsee teljesen befagyva, lehet korcsolyázni rajta. Majd ha nem lesz szabadnap és kevesen lesznek kimegyek gyakorolni. Persze a part mellett, annyira bátor azért nem vagyok :)

Jövő kedden újabb forgatás, remélem most nem fognak átverni minket.

2008. november 17., hétfő

álmosan

Tegnap kissé későn sikerült elindulnom otthonról, semmi különös oka nem volt, csak elszórakoztam az időt. Ennek következményeként hajnali fél 3ra értem ide. Persze fél 9kor már hívtak telefonon, hogy valamit kérdezzenek a kifutóval kapcsolatban. Persze erősen próbáltam nem álmosnak hallatszani és bőszen tagadni, hogy még vízszintes állapotban vagyok a matracomon.... Na mindegy, szóval megérkezés, farkasköszöntés. Illetve én annyit mondtam sziasztok és a farkasok nagyon elkezdtek örülni. A kutyáknak. Nekem csak kb. fél óra múlva, amikor már az összes kutya jól fejbevágta őket párszor...hiába mazochisták ezek egy kicsit szerintem. De akkor jöttek és bújtak hozzám, és osztották a puszikat, szóval úgy tűnt tényleg boldogok, hogy látnak. Azt azért hozzá kell tennem, hogy rajtam kívül mindenki úgy érkezik meg a kifutóba, hogy ütyü-pütyü, de jó hogy itt vagytok stb. stb. Én meg tényleg nem török ki ovációban, mert nem akarom felhergelni az állatokat. Ezt megtanultam Zoliéktól, hogy nem érdemes, mert csak én vagy az omega fogja megszívni. Én, mert a fejem tetején fognak ugrálni (amit a többiekkel meg is tesznek, akik meg csodálkoznak, hogy most miért ugrálnak fel, amikor pedig nem szabad nekik...), az omega meg azért, mert a felgyülemlő feszültség aztán egy verjük meg jól az omega-farkast akcióban fog lecsengeni. Persze most még nem, majd két hónap múlva.

Ma néztem, hogy már Shima is nagyobb mint Kendra. Ez azonban Kendrát nem zavarja meg abban, hogy igazi zsarnokot játszon és terrorizálja a farkasokat. Nem túl jó stratégia, kíváncsi vagyok mikor és mekkora sebbel fog távozni, amikor majd nekimennek. Mert csak a szája nagy, olyan látszathősféle.

Na szóval egész nap küzdöttem az álmossággal és emiatt aztán azzal is, hogy fáztam. Ennek egyenes következményeként nem volt kedvem semmihez, de aztán csak rávettem magam, hogy képezzek farkast. Amit aztán gyorsan meg is bántam, mert egyik sem volt gyengéd a kezemhez. Taya húselvétele nyomán többször könnybe lábadt a szemem, amikor is a húst a kezemmel együtt gondolta bekapni. Valamit ki kell találni, mert ezt így nem lehet csinálni. Legalábbis én nem szeretném. A többieket meg tudom tanítani, hogy elkapják a húst ha dobom, de ő sajnos nem látja. Na majd kitalálunk valami okos megoldást...hogy tavaszra megmaradjon mind a két kezem 5-5 ujjal.

2008. november 11., kedd

tanoncok

Gondoltam ma eltöltök egy kellemes napot semmittevéssel. Azaz ott ülök a kifutóban, távolságtartóan nézem a farkasokat, és semmi különös nem fog történni. Na semmi nagy dologra nem kell gondolni, sokminden tényleg nem történt.

Csak annyi, hogy a kifutóban lévő kutyafélék ma egy állatként úgy gondolták, hogy igenis, de tényleg nagyon unatkoznak. Szóval legyek szives szórakoztatni őket. Úgyhogy képzés és touchscreen négy farkasnak és két kutyának. Ennyit a semmittevésről. Nem mintha bánnám, isteni érzés, hogy szaladnak be és meg akarnak felelni neked mindannyian. És kérik, hogy adj nekik feladatot, valamit. És közben a fekete része a társaságnak azért véletlenül az ujjadat is kicsit leharapja. Ma megint beszedtem 4-5 új kék foltot az tuti.

Átugrottam a csütörtöki menüért a farkasoknak a vadasparkba, egy őz maradványaiért. Most legalább van két napja kiolvadni. Erről jut eszembe, itt elvileg a hét végén havazni fog. Én nem leszek itt, nem mintha bánnám. Elég lesz vele szembesülni ha majd fehér lesz minden és le lesznek takarítva az utak....