tavasz mindenfele

Kívül, belül, mindenhogy megérkezett a tavasz. Hurrá! még az esőt is szerettem a mai séta alatt. Olyan friss tavaszi esőszaga volt a szántóföldnek. Jó is az. Az újabb kisfarkasok két hét és itt vannak, a kiskutyáknak meg nincs kész a helyük, szóval minden megy a maga kis kaotikus módján. Csak szegény Aragorn. Úgy néz ki mégis eltaláltam a hormonimplantátummal (reménykedtem benne, hogy nem, de mégis), ettől aztán kémiailag kasztráltuk, ettől aztán most ő az omega. Nem jöhet előre, nem köszönhet nekünk, nem jöhet ki tesztre, nem csinálhat semmit. Ettől aztán rendszeresen kizárom a falkát a másik kifutóba, és bemegyek hozzá. Olyankor annyira boldog, rohan hozzám, bújik, vakartatja magát, még labdázni is lehet vele. Persze tele van sebekkel, és hát már alig várom, hogy leköltözzünk a parkba, mert ott már kettébontjuk a falkát és hátha akkor jobb élete lesz. Persze ki más piszkálná a legtöbbet mint Geronimo. Már rájöttem, hogy minden jóképű, igazán szép pasi egy seggfej. Hát Geronimo sem kivétel ezalól, rendkívül okos és szép, de egy barom.
A másik két állatka akik teljesen kinyíltak itt a tavasszal együtt, az a két kis svájci babánk, Chero és Apacska. Mindketten rájöttek, hogy ölbe ülni még 50 kg-san is a világ legjobb dolga, ha meg leheveredünk melléjük a kifutóba, akkor meg ránk kell heveredni. Mi meg persze fülig érő szájjal vakargatjuk őket, hát igen ízlések ugye... Mondanom se kell Geronimonak ezt a fajta bizalmaskodást azért nem engedném meg. Meg asszem Tatongának sem (de neki csak azért nem mert annyira gügye, hogy nem tudja mikor mit csinál). Múltkor Tatongát tréningeltem, kértem tőle egy hempit (amit meg is tett, sőt ellágyultan élvezte a hasvakarást), majd amikor mondtam, hogy vége, felpattant, hogy fusson pár örömkört a tesztszobában, de mielőtt még nekilódult volna gondolta dobbant rajtam. Olyan jól célzott (én meg olyan lassú voltam), hogy az egyik lábával sikerült 5 cm hosszan felhasítania az arcomat. Mondanom se kell, dőlt belőle a vér (és hát mikor máskor ülne fent közönség a galérián megnézni hogyan is dolgozunk farkassal) én azért még hősiesen leteszteltem őt is meg még egy farit és csak utána rohantam fertőtleníteni meg lemosni a vért a fejemről. De legalább mindenki elhitte pár napig amíg látszott, hogy farkasokkal dolgozom :)))

és hol van a tavasz

Minden idők legkeményebb tele. Vagy az egyik legkeményebb... meg soha nem volt még ilyen hideg itt. Tavaly ugyanez volt igaz Grünaura. Jövőre ki szeretne havat? A spanyolok pl? mert nincs gáz, csak odaköltözöm és lesz nekik, nem is kevés, ez teljesen biztos.
A farkasok dolgoznak, ahogy mi is, bár ők jobban bírják mint mi. Nanuk pl nem akar hazamenni a kiskifutóból a nagyba, eddig 50X könyörögtünk neki, úgyhogy most ott alszik. Egyedül. Remélem holnap hazamegy.
Szegény Aragorn drágám meg omega-farkas lett. Geronimo elkalapálta rendesen (mondjuk volt mit visszafizetnie, Aragorn azzal szórakozott, hogy terrorizálja szeptember óta folyamatosan...) De nagyon rossz látni szegényt, nem játszik, nem mozog, a kifutó különböző sarkaiban fekszik, lapít ha valaki felé megy, ki akar jönni és soha többet nem visszamenni, összességében már senki nem hinné el, hogy a legnagyobb farkasunk. Tesztre kivenni szinte lehetetlen, mert nem akar visszamenni, vagy nem mer kijönni. Mindez azóta, hogy a szeparálást befejeztük és visszatettük a 9-t egybe. Amikor mindenkit átteszek a másik kifutóba és bemegyek hozzá, annyira helyes, úgy örül. Az élet nehéz lett neki hirtelen, alig várom már, hogy falkát tudjunk bontani és végre megint a laza csávó legyen aki mindig is volt.
Én meg járok kivizsgálásokra (vicces itt mondjuk egy mri-re két hetet kell várni és nem két hónapot), meglássuk milyen eredménnyel vizsgálnak ki.
És tavaszt akarok. most. ez már tényleg nem fair. Méghogy felmelegedés. hah.

managerélet

Hát igen. Mindig mindenki azt mondja, hogy milyen rossz/jó lehet a managereknek. Jó mert sok pénzt keresnek, rossz mert nincs idejük elkölteni, mert folyton dolgoznak. Na jó, ez most így le van egyszerűsítve, de kit érdekel. Hát én biztos nem tudnék beülni egy irodába, bár a mienkben néha ülnék szívesen többet. Ma csak a farkas-okítással eltöltöttünk 8 egész órát. És még csak különösebb hiszti sem volt a ki-be hívásnál, nem szemétkedett igazán senki, szóval izé. Viszont rájöttünk két dologra: a farkasok válogatósak. Főleg a mieink. Pl nem szeretik csak a már összeaszott és kellően lucskos valamint gusztustalan naposcsibét (biztos a pihék csikizik a szájpadlásukat). Mert ma frissen kiolvasztott, olyan még akár meg is fogható példányt kaptak, és mindegyik csak nyammogott rajta. Dobálták ide-oda, megropogtatták majd kiköpték, amikor meg már kellően gusztustalan lett, kéjesen elfogyasztották. És mint tegnap említettem, nem szeretik a szamarat. Még mindig ott fetreng a kifutóban a fele kb. a tetemnek. És mivel itt a tavasz (hurráhurrá), ezért plussz fokok vannak, reméljük nem lesz 10 fok még addig amíg az onnan el nem tűnik. Különben a gyönyörű kastélyt és annak parkját be fogjuk teríteni heveny dögszaggal... A másik amire rájöttünk, hogy a legkedvesebb farkas, nos melyik is? Persze hogy az, amelyik frissen mártózott meg a dögben, az fog az öledbe ülni, nem beszélve arról, hogy arcon is csak az nyal teljes lelkesedéssel aki előtte valami nagyon gusztustalant evett...
brrr de fáradt vagyok...megyek is valami nagyon gagyi filmet nézni (és ahogy tanultam: rágóztatni a szememet meg az agyamat-rájuk fér-)

utazni

Utazni jó dolog, úgyhogy ezen felbuzdulva átruccantunk Erikékhez Aachen mellé hétvégére. Nem kis út, főleg 4 kutyával nem az. Legalább Kendra kialudta magát a hétvégén, mivelhogy mást nem is tudott volna csinálni. Aztán ma reggel 4re megérkeztem ide, konstatáltam, hogy a kocsikulcsom nincs ott ahol kéne lennie, kétségbeestem, hogy akkor aludhatok a földön, majd felkeltettem szegény Ritát, összeszedtem a kocsikulcsot, hazamentem aludtam. Viszont. OLVAD A HÓ!!!!!! Kezdem megérteni a tavaszünnepeket, a fáradtság ellenére is egész nap vigyorogtam, hogy süt a nap és olvad a hó :)
Persze a mai program is falkalátogatás, tesztelés, döglött szamár kerülgetés. Tegnap ugyanis kaptak enni a kis drágák egy döglött szamarat. Egészet. Nagyot. A kétharmada még most is ott figyel a kifutóban. Ennek ellenére tudtunk dolgozni az állatokkal, kész csoda. Persze lassan, komótosan, de akkor is. Szerintem nem szeretik a szamarat. Meg a kecskét sem. Ilyen is van. Válogatós farkasok :)

egy igazán szar nap

Mindenkinek vannak rossz napjai. Persze. Hogy errefelé hogy néz ki egy ilyen? Nos hát azt tudjuk ugye, hogy a lakásomban nincs fűtés. Aztán pár hete eltűnt a víz is. Jelentem a víz megjelent újra. Két cm vastagon a fürdőszobában, merthogy víz van, de persze lefolyni azt nem tud. Isteni 3kor felmosni mindent... Szóval most megint nincs víz, merthogy elzártam, mert a wc megállíthatatlanul folyik. Még szerencse, hogy a víz eltűntével kivittem az elektromos fűtést onnan. :)
Ezek után a fantasztikus éjszakai program után az ember bevágódik reggel a kocsijába, hogy bemenjen dolgozni. És indulna el. Csak indulna, mert nem tudom hogyan, de sikerült a kocsinak a nem több mint 5 cm hóban (merthogy direkt olyan helyre álltam persze ahol nincs nagy hó, amúgy persze van vagy 1m mindenhol máshol) teljesen beragadnia. És most a hétvégi erőmutatványomat sem tudtam megismételni (amikor is egyedül kitoltam a beragadt kocsimat a hóból). Hiába minden, tologatás, kerék alá akármi begyürmölés, hintáztatás, nem, makacsul nem indul. Ok. Felhívom Ritát, aki azonnal mondja, hogy akkor nem a WSC-be megy, hanem hozzám és akkor ketten kitoljuk. Nem, nem toljuk ki. Úgyhogy elmentünk a környéken sétálni, találtunk is egy traktoros fickót (vidéki élet előnyei), aki aztán segített kitolni a kisautót. De mire idáig eljutottunk, már túl voltam a kocsi rugdosásán, sírógörcsön, valami a teljes leizzadáson. Nos így hát sikerült fél 9 helyett fél 10re beérnünk. Persze jött a doki a szokásos tréningre a farkasokhoz, túlbuzgó brazil lánykát meg már megint le kellett állítani, hogy most ha lehet csak a dokival dolgoznánk, nem igazán volt idegrendszerem idiótákra. Mire ott kész voltunk, persze 1 órányi csúszás volt a szigorú napirenddel, úgyhogy Marleen sem tudott megfigyelni. Nem gond, akkor a fizetett séta előtt kitakarítjuk a kifutókat. Ha még a nap nem lett volna eddig teljes, most megkapta a koronáját. Geronimo, Yukon és Tatonga voltak a kölyök kifutóban, gondoltuk hozzájuk bemegyünk. Persze Geronimo éppen Rita lapátjával a szájában rohangált fel-alá amikor én beérkeztem a mosdólátogatásból vissza a kifutóba. Mivel bementem a kifutóba, egy pillanatra letette a lapátot, és hogy biztos odajöjjön elkezdtem csipogni. Nem volt túl jó ötlet. Yukon és Tatonga persze teljes lelkesedéssel rohantak hozzám, amire Geronimo is rohamtempóra kapcsolt, persze lapát nélkül. A csipogásnak köszönhetően, Yukon és Geronimo is elkezdtek felugrálni rám, és mivel botor módon a sálamat nem dugtam el teljesen, elkezdték azt is cibálni. Erre már Tatonga nekiment Yukonnak (miközben én lelkesen küzdöttem le magamról a guminyuszivá avanzsált testvérpárt), amitől a két csajszi persze összepattant. Geronimot azonban frusztrálta a hirtelen jött konflikt, azt gondolta kitűnő megoldás lesz viráglelkének megnyugtatására ha elkezd pattogni fel rám. Egy ideig letoltam magamról, erre gondolta bekeményít és elkezdett morogni és a kezemet harapdálni. Szuper. A furcsa az, hogy félni nem féltem, dolgoztam vele utána kajával, hempiztettem is a kis dög persze mindent megcsinált és percekig feküdt kéjesen hanyatt, hogy simizzem a hasát. Persze dolgozni nem tudtunk, a sétások két órával később jöttek mint ki volt írva, Kaspar álló szőrrel ugatta Kendrát és Nanuk folyamatosan teszteli Kaspart, aki ma hanyatt fekve visított amikor Nanukkal “játszottak” (és behúzta a farkát maga alá). Lehet Nanuknak mégis sikerül még idén első helyre érni? És hideg van, dermesztő szél fúj és már megint 9 órát voltam kint. Ja és Uzi már megint az egyetemi klinikán van, annyira szarul van. Állítólag lehet holnapra meghal. Ezek után legyen valaki optimista, nem frusztrált, és türelmes.
Na ilyen errefelé egy szar nap, és még nincs vége…

tüzelés, betegség, politika

Bizony, a politika fontos dolog. Legalábbis farkaséknál (egyes embereknél is, de szerintem idegkímélés okán jobb neutrálisan szemlélni a humán oldalt). Amióta szegény Shima szembesült a rideg valósággal, miszerint Nanuk nem tart rá igényt a falkájában, és ezért össze-vissza rakunk mindenkit, megfigyelhető hogyan politizálnak a farkasok. Shima pl. igyekszik a fiúkkal (Aragorn, Kaspar) jó viszonyt kialakítani, és tőlük soha nem eltávolodni. Nem egy bölcs döntés, nem sokat segítenek neki...bár szerintem Aragorn segítene, ha Kaspar nem azzal lenne elfoglalva, hogy a föld alá döngölje. A legjobb politikus Apacska, aki egy viszonylag hátsó helyről a nagyokkal tartott szoros szövetsége által mostanra elérte, hogy Tatonga, Cherokee és Geronimo is behódol neki. Tatonga...nos ő nem gondolkodik sokat, persze le akarta verni Shimát, nos ahogy Nanuk eltűnt, Shima laposra veri (ez persze lehet azért is, mert Tatonga is betüzelt...), és már Cherokeet sem piszkálhatja annyit. Yukon bezzeg még Nanuk nélkül is el tudja bizonytalanítani Shimát. Aragorn szív szegény, bár szerintem őt még mindig nem hatja meg túlságosan ez a rangsor dolog. Nos hát akkor Geronimo. Ő szív a legtöbbet forrófejű és überaggresszív Nanuk miatt, de valahogy ő az egyetlen aki tudja kezelni őkelmét. Viszont Aragorn is rajta éli ki szadista hajlamait, és terrorizálja folyamatosan. Ennek eredménye az lett, hogy amikor Aragorn 3 nap távollét után visszatért és Kaspar a föld alá döngölte, Geronimo persze jól fenéken harapta... Na ennyit a falkapolitikáról. Ma tettem egy újabb felfedezést. Vagyis teoriát gyártottam. Szóval. Két szuka is tüzel, Shima éppen a fedezőképes periódusában van, és Kaspar nem csinál semmit. Nem védi meg, nem követi, nem udvarol. Persze, gondolná az ember, együtt nőttek fel, micsoda gátlások. De Tatongára sem reagál. Ellenben Apacskát rendszeresen megpróbálja, hm. megugrani. Mi következik ebből? Igen, igen ;) Kaspar meleg :))) Apacska rangja meg lehet ezért nőtt meg egy kicsit. hihihi. A diákoknak tetszik a teória. Csak Apacska szerepe nem, dehát ők Apacs-fan-klub-alapítók. Bezzeg Aragorn. Ő csapná a szelet a csajoknak, dehát szegény meg el van különítve.
Én meg megtudtam milyen egy aurás migrén. Hát érdekes élmény, meg kell hagyni. Átéled azt, hogy melyik agyterület milyen funkciót irányít. Először ugyanis nem láttam a jobb szememre, majd zsibbadt a jobb tenyerem és aztán jött a legjobb. Nem tudtam megszólalni németül. Ami itt kint, hát hogy mondjam...szóval kicsit problémás. Magyarul ugyan tudtam, de az viszonylag keveset segít...Aztán persze jött a fejfájás, meg a ledőlök 20 percet pihenni-ami két óra lett (ami után vissza is jött a némettudásom is teljes valójában, de ha mostantól nem jut eszembe egy szó, a diákok már gyanakodnak). A diákok persze azonnal elvittek kórházba, ahol aztán 3 óra alatt csináltak egy teljes vérképet, reflexvizsgálatokat és aztán hazaengedtek. Nem irigylem a migréneseket, nem egy élmény... nagyon nem....

zsilipelés jobbra balra

Kutyáknál, farkasoknál. A Shima-hiszti tovább folytatódik, bár most mintha javulna. Ugyanis a mai sétán megállapítottam, hogy Shima tüzel. És aztán mintha már Nanukot is dominálná (most éppen Nanukkal laknak ketten, hogy rendezzék ügyeiket, mert hátha akkor vissza tud menni mindkettő egy falkába és megoldódnak gondjaink). A kiskutyáknál is megy a zsilipelgetés, Doa nagyon beteg. Szerintem már nem is marad meg sokáig. Rohamai vannak, nem nyújt szép látványt. Lassan már mi is feladjuk, ő mintha már feladta volna.
Itt egyébként már javul a hideg (azt hiszem most otthon rosszabb a helyzet, meg kell jegyezni, mert ilyen nem gyakran van). De mivel mindenki kidőlt, mármint némi betegség okán, hát finoman szólva túl vagyunk terhelve, a diákok is, én is. Én már esténként nem is viszem el a gépet, úgyis csak eldőlök és alszom. Hanno nálam tölti a hetet (figyelem, új kutyanév :), meglepően jól viseli magát, de szerintem csak nem érzi elég biztonságban magát ahhoz, hogy fesztiválozzon, vagy megmutassa, hogy tud ő rossz kiskutya is lenni. Ma pl. a villánál (ahol a kiskuttyok vannak), nem engedtem be (mert jobb ha nem találkozik velük), ezért aztán kint hagytam a villa előtt. Jó fél óra múlva megyek ki, Hanno sehol. Éppen készültem sokkot kapni, amikor egyszer csak hallom, hogy fölöttem az erkélyen szaladgál. Az a kis hülye nem tudott lejönni, de persze felmenni felment. Szóval nem tudom ki ijedt meg jobban, hogy nem találja a másikat, én vagy ő.
Geronimo tegnap megint elkápráztatott minket, mennyire nem bírja a feszültséget. Legutóbb Friederike volt soron, ugyanis teszt közben pici Geronimo úgy döntött, hogy ő inkább a lépcsőt szedné szét a hús reményében, ne tartsa őt senki vissza. Jó 5 perces nyakörvön fetrengés/morgás/vicsorgás-részéről, csitítás/kitartás/nem megijedés a mi részünkről. De úgy tűnt feladta. Hát meglássuk, holnap ugyanez a szitu lesz újra, kíváncsi leszek.