ernstbrunn

Jóska kihozta Csengét, hogy hazavigyenek aztán közösen. Csenge persze először nem akart kiszállni, de aztán már, ahogy megtört a jég, lelkes kisfarkas felvigyázó lett. Na persze nem olyan bátor oroszlán ő, hogy zavaró lett volna, mert rángatni akarná a kicsiket vagy ilyesmi. Nem, hanem minden embernek elmesélte, hogy most akkor csöndbe kell lenni, mert alszanak, segített kimosni a cumisüvegeket, szóval cuki volt. Persze később indultunk el hazafelé, de este 10re végre hazaértem. Aztán család üdvözlése, kutyák összeszedése és beájulás az ágyba. Persze beállítottam a telefont, hogy másnap felkeljek, csak azt felejtettem el, hogy a telefon még mindig indianai idő szerint mutatja az időt…úgyhogy szinte egy mozdulat nélkül aludtam 10 órát egybe, amíg csak fel nem hívott valaki. Mind a 4 napot amíg otthon voltam, kimondhatatlanul nagyon élveztem, bár pihenni meg otthon lenni persze nem volt időm, mert ide oda rohangáltam, de megérte. Vasárnap volt Bogyó keresztelője, szerintem egész jól sikerült, úgyhogy azóta büszke keresztanya is vagyok.