Csak a szokásos nap. Ma végre sikerült eljutni bevásárolni, az biztos, hogy legközelebb bármi ilyesmit csak és kizárólag úgy vállalok el, ha fizetnek egy bérelt kocsit. Röhej, még kenyeret is csak úgy tudok venni magamnak, ha valakitől szívességet kérek és elvisz. De ha egyszer utálok szívességet kérni. Főleg olyan emberektől, akik mellett 5 perc után már viszket a tenyerem. Legalább lenne papírja róla, hogy hülye. De nincs, pedig szerintem komoly esélyekkel pályázna egy bentlakásos helyre. De állítólag ott volt nővér. Mármint pszichiátrián.
Hu ma amúgy volt egy-két érdekes esemény a tesztek közben. Tristan, az alfa hím elkapta Gale jutalomfalatos- zacskóját, és konkrétan majdnem gyomorig benyelte, miközben Gale nadrágjára volt rögzítve. Gale Monty-val karöltve próbálta szétfeszíteni a száját, persze szájzárat kapott. Aztán Monty meghúzta felfelé az orrát, miközben az orrlyukait befogta, na erre engedett. De aztán meg persze ment morogva Gale után, aki a kezével védte a zsákot. Monty berakott az orra elé egy falat kaját, azzal elcsalta, és elfoglalta egy olyan 1 percre, utána meg mintha mi sem történt volna, Gale-l se volt gondja. Ez jellemző a kutyafélékre a saját tapasztalat alapján is. Elvonod a figyelmét és törlődik addig miért volt annyira oda :)
Willow, a coyote-nöstény annyira bánkódott a távozó Abbey után, hogy új kedvence lett. Én. Na jó, hát szóval inkább úgy fogalmaznék, új célpontja. Minden erejével azon van, hogy megharapjon, e nemes cél érdekében olyan ugrásokat művel a kerítésnél, hogy csak na. És ha elég közel vagyok, akkor megpróbál kiharapni, vagy ami még jobb, az első lábaival a rácson át behúzni. Múltkor 20 percig méyl belső kárörömmel szemléltem mutatványait, persze a kerítés másik oldaláról, és elégedetten konstatáltam, hogy zavarba jön és eloldalog. De ez persze nem javított azon semmit (vagy csak nagyon keveset), hogy ma meg ne próbálja újra....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése