indianapolis

Tegnap volt Helene szülinapja. Ugyhogy elmentünk egy steak-house-ba megünnepelni. Ittam margaritát, nem mintha az otthon nem lenne :), meg ettünk persze steak-et. Mindenki eljött, még Pat is, aki nem gyakran jön sehova. Meg Erik is, aki utálja a steak-house-kat de miattunk eljött. És Helene-nek rá kellett ülnie egy nyeregre, miközben minden pincér ordított, hogy szülinapja van. Hogy én mennyire boldog voltam, hogy nem nekem volt szülinapom... Aztán elmentünk egy bárba, inni persze, jü volt :)
Hazafelé Dana megkérdezte, hogy izgulunk-e már. Na és akkor kiborult belőlem az egész stressz ezzel a nyüves utazással. Hogy nem kapunk semmi infot, hogy nem kommunikálhatunk direktbe azokkal akikkel utazni fogunk, hogy a pénz, hogy a minden. És hogy legyek pozitív, na ezen már Dana is csak kacagni tudott. Szerintem amint otthon leszek én is kacagni fogok, egyelőre nem teszem.
Na de ma. MIndenkitől elköszöntem, nagyon rendes emberek vannak ám ott, csak hát a körülmények. Kocsi nélkül, kezdődő depresszióval, szerintem nincs ember aki nem akarna a világból kirohanni :). Na szóval az embereket azért jó volt megismerni. Aztán kivettünk egy kocsit, és irány Indianapolis. Persze az állatkert, mi más :) Érdekes, sok állatuk nincs (a tengeri-emlős felhozatal azért kiváló), viszont nagyon jól meg van csinálva, játszótér mindenhol és az állatok blokkokban vannak elhelyezve, tehát nem a játszóterek mellett, szerintem ez kevésbé sokkolja az állatokat is.
Aztán persze bementünk a városba sétálni is 3 órán keresztül. Semmi különös nincs, csak a szokásos emlékmű-gyűjtemény. Meg Hard Rock cafe. Nem olcsó dehát mivel ugye még soha nem voltam ilyenben, egyszer élünk na.
Annyi minden más itt és mégis annyi minden hasonló. Az emberek mentalitása szerintem hasonló. A furcsa az, hogy nekem hasonló, de Helene-nek nem. Meg tudom érteni, Ausztriában inkább dúl a szabálykövetés. Olyan apróságok, hogy ő nem megy át a piroson ugye, gyalogosként persze. Vagy hogy ő nem előz jobbról az autópályán. De hát ha egy idióta éppen ott megy 60-l, akkor mi mi mást tudunk csinálni alapon előzünk jobbról :). Szóval apróságok amik nekem természetesek neki meglepőek. Csak egy dologgal nem tudok zöld ágra vergődni, a mértékegységek. Kész röhej, egyszerűen semmi, de semmi nincs úgy meghatározva, hogy az érthető legyen. Múltkor megkérdezték az egiyk gyakornoktól, hogy milyen magas. Erre valami 5-l kezdődő számot mondott. Én tudom, hogy mindent át lehet váltani mindenben, na de nem 10 sec alatt és fejben. Szóval ilyenkor csak viszonyítunk. Nincs liter, cm, km, nm, de van gallon, mérföld, láb, hüvelyk, meg valami kimondhatatlan területmértékegység :).